Egy gyógyszer kiválthatja a stroke utáni fáradságos fizikai rehabilitációt
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint világszerte évente körülbelül 15 millió ember szenved stroke-ot. Közülük 5 millióan maradnak tartósan rokkantak. Magyarországon 40-50 ezer ember kap évente stroke-ot, 10 percenként kerül egy beteg kórházba stroke miatt, s ami még ennél is sokkolóbb, hogy a szélütés következményeként hazánkban minden félórában meghal egy ember.
Jelenleg csak két gyógyszer létezik a stroke utáni helyreállítás területén, és a betegeknek továbbra is fizikai rehabilitáción kell részt venniük, amely korlátozott hatékonyságú. Egy kísérlet során két potenciális gyógyszert teszteltek, amelyek a rehabilitáció agyra gyakorolt hatásának kutatásán alapulnak. Az egyik jelentősen javította a mozgáskontrollt a stroke után egerekben. Az erről szóló tanulmány a Nature Communications szaklapban jelent meg.
„A cél egy olyan gyógyszer, amelyet a stroke-betegek szedhetnek, és amelynek hatása kiváltja a hosszadalmas fizikai rehabilitációt” – mondta Dr. S. Thomas Carmichael, a tanulmány vezető szerzője, a UCLA neurológia professzora és tanszékvezetője. „A stroke utáni rehabilitáció tényleges hatásai korlátozottak, mivel a legtöbb beteg nem képes fenntartani a stroke utáni felépüléshez szükséges rehabilitációs intenzitást.”
A kutatók stroke-betegekkel és egerekkel dolgozva azt vizsgálták, hogyan hat a stroke az agyi kapcsolatokra, amelyek a sérült területről jeleket küldenek. Felfedezték, hogy az agysejtek elszakadnak más neuronoktól, megakadályozva, hogy az agyi hálózat együttműködjön a mozgással kapcsolatos műveletekben, mint például a járás.
A kutatócsoport megállapította, hogy közvetlenül a stroke után az agy elveszíti a parvalbumin neuronoknak nevezett sejtek egy bizonyos típusának kapcsolatait. Ezek a neuronok segítenek létrehozni a gamma-oszcillációnak nevezett agyi ritmust, amely elengedhetetlen az agyi tevékenység koordinálásához és a mozgás irányításához. A stroke bekövetkezésekor ezek a gamma-oszcillációk megszakadnak. A rehabilitáció azonban egereknél és embereknél is segített helyreállítani ezeket az idegpályákat.
Vajon egy gyógyszer javíthatja-e a stroke-betegek felépülését a különböző súlyossági szinteken, és hogyan lehetne az egyéni igényekhez igazítani? Carmichael kifejtette: „A terápia kezdeti alkalmazási köre a stroke után mérsékelten károsodott egyénekre vonatkozna”.
„Ennek az az oka, hogy a betegek ezen csoportja nagyon változó felépülési mintával rendelkezik. Néhányan még mindig korlátozott funkciókkal, de megfelelő felépülést mutatnak, néhányan pedig csak minimálisat. Az enyhébben érintett betegek viszont önmaguktól is jelentős spontán gyógyulást mutatnak, ami megnehezítené a kezdeti klinikai vizsgálat hatásának kimutatását. A súlyosan érintett betegek pedig többnyire rosszul gyógyulnak. Van egy kis részhalmaz, amelyik valóban felépül, de a mai napig nincs megbízható biomarker vagy indikátor erre a populációra”.
Ez a gyógyszer alkalmas lehet arra, hogy kiegészítse a fizikai rehabilitációt, vagy bizonyos esetekben teljesen kiváltsa a rehabilitáció szükségességét. „A stroke utáni standard ellátás a betegek nagyjából kétharmad részénél a fizikai rehabilitáció. Arra számítunk, hogy ez a gyógyszer kiegészíthetné ezt a standard ellátást” – magyarázza Carmichael. A gyógyszer biztonságosságának és hatékonyságának értékeléséhez további vizsgálatokra van szükség.