A genetika szerepe a rákkutatásban – egy afrikai prosztatarák-vizsgálat tanulságai

Az Egyesült Államokból és az afrikai országokból származó vizsgálatok a prosztatarák magasabb előfordulásáról számolnak be az afrikai származású férfiaknál, mint más ősökkel rendelkezőknél. Az afrikai és a karibi származású férfiaknál nagyobb a kockázata annak, hogy kialakul a prosztatarák agresszívebb formája, és hogy ez fiatalabb korban történik. A prosztatarák az Afrikában diagnosztizált rákos esetek közel egynegyedét teszi ki.

A szakirodalomban megjelenő bizonyítékok arra utalnak, hogy a genetikai kockázati tényezők jelentősen hozzájárulnak a prosztatarák kialakulásához. A genetikai kockázatok két csoportba sorolhatók:

Örökletes kockázati tényezők vagy csíravonal-mutációk: Vannak ritka genetikai mutációk olyan génekben, mint a BRCA1 és a BRCA2[1], amelyek összefüggésbe hozhatók a rák kialakulásának fokozott kockázatával. A BRCA2 mutációi különösen az agresszívebb prosztatarák kialakulásának nagyobb kockázatához kapcsolódnak.

Egyedi nukleotid polimorfizmusok[2] vagy változatok: Ezek gyakori genetikai variánsok, amelyek a betegség fokozott kockázatához kapcsolódnak. Mindegyik változat önmagában nagyon kis mértékben növeli a kockázatot. De több variáns kombinálva növelheti a betegség kockázati profilját.

Ahhoz, hogy jobban megértsük a betegség genetikai okait, tanulmányoznunk kellett a különböző populációkat, különösen az afrikai populációkat. A Homo sapiens származási helyeként az afrikai populáció sokkal idősebb, mint a többi, ezért több idő volt a genetikai variációk felhalmozódására.

Az érintettség ellenére azonban a prosztatarák genetikai vizsgálata Afrikában rendkívül korlátozott, ugyanis az ezekhez a tanulmányokhoz szükséges technológia jellemzően nagyon drága, és speciális eszközöket igényel, amelyek Afrikában nagyon ritkák. Számos kutatást végeztek világszerte, de Afrika részvétele, mind a kutatók, mind a résztvevők tekintetében, mindezidáig nagyon alacsony volt.

Ez a mostani az eddigi legnagyobb vizsgálat, amely a prosztatarák ősspecifikus genetikai architektúráit és betegségszövetségeit vizsgálja a szubszaharai Afrika több régiójában, összesen mintegy 7500 férfi részvételével. Öt afrikai ország – Nigéria, Ghána, Szenegál, Uganda és Dél-Afrika – kórházai és egyetemei több amerikai egyetemmel működtek együtt a Men of African Descent, Carcinoma of the Prostate (MADCaP) konzorcium létrehozásában. A kutatást az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete finanszírozta.

Újonnan diagnosztizált prosztatarákban szenvedő férfiakat és kontrollként olyan, ugyanazon népességcsoportba tartozó férfiakat vontak vizsgálat alá, akiknek nem volt rákjuk. A résztvevőktől demográfiai, társadalmi, gazdasági és klinikai információkat, valamint biomintákat[3] gyűjtöttek. A vizsgálat 3,963 prosztatarákos esetből és 3,509 kontrollból állt.

A legtöbb biominta-feldolgozást és genotipizálást Afrikában végezték, egyedi genotipizáló tömb[4] használatával. Egy ilyen genotipizáló tömb több százezer DNS-változatról szolgáltat információt. Ezt speciálisan úgy tervezték és optimalizálták, hogy rögzítse az afrikai genetikai variációkat.

Három lókuszt[5] (genetikai régiót) azonosítottak, amelyek szoros összefüggést mutatnak a prosztatarák nagyobb gyakoriságával. Az ezeken a lókuszokon belüli vezető jelek gyakoriak voltak az afrikai populációkban, de szinte hiányoztak a nem afrikai populációkban. Bár ezt a három lókuszt korábban más populációkban is megtalálták, az ezeken a lókuszokon belüli jeleink egyedülállóak az afrikai populációkra. De enélkül a vizsgálat nélkül ezt nem sikerült volna azonosítani. E tanulmány eredményei pedig megalapozzák hasonló eszközök kifejlesztését és alkalmazását afrikai környezetben.

(Forrás: nation.africa)


[1] A BRCA-gének mutációival rendelkező egyének, tehát az örökletes BRCA (1-2) génmutáció hordozói, jelentősen megnövekedett kockázattal rendelkeznek számos daganatos betegség, leggyakrabban emlő- és petefészekrák kialakulására.

[2] Az egypontos – vagy: egyedi nukleotid-polimorfizmus, esetleg egyszerű nukleotid-polimorfizmus, elterjedt angol nevén Single Nucleotide Polymorphism, rövidítve SNP, kiejtve „sznip” egy DNS szekvencia-variáció, mely akkor jön létre, ha egy nukleotid a genomban megváltozik.

[3] például vér, vizelet vagy más biológiai anyag

[4] (genotyping array) a legtöbb, közvetlenül a fogyasztóknak szánt (direct to customer – DTC) genetikai teszteknél alkalmazott módszer, amelyek gyakran szolgáltatnak orvosilag releváns adatokat (pl. a rák kockázatáról vagy a recesszív betegségek hordozói státuszáról) olyan nem orvosi információk mellett, mint az etnikai hovatartozás vagy az egyes nem orvosi jellemzők.

[5] A lokusz (latin locus, a. m. ‘hely’) vagy génhely a biológiában a gén vagy egyéb fontos szekvencia elfoglalt helyét jelenti a kromoszómán vagy a genetikai térképen. A lokuszt a gén bármelyik allélja (variációja) elfoglalhatja.