Az agresszív agyrákok új kezelése hosszabb túlélést ígér

A glioblasztóma gyorsan növekszik és gyógyíthatatlan. Az idegrendszer legrosszindulatúbb tumoros elváltozása. Leggyakrabban 35-55 éves kor között diagnosztizálják. Kiindulhat a halántéki (lobus temporalis) és a homloklebenyből (lobus frontalis) is, majd átterjedni képes az ellenoldali agyféltekébe is (pillangótumor). A tumor rendkívül gyorsan képes növekedni, hamar okoz nyomásfokozódást, sőt életveszélyes állapotot előidéző beékelődést is. Elhelyezkedésétől függően esetenként ugyan sebészileg eltávolítható, ám a komplex műtéti-, sugár- és gyógyszeres kezelés ellenére is igen hamar, rendszerint hónapok alatt kiújul, az egy évnél hosszabb túlélésre nagyon kicsi az esély. A 65 év felett diagnosztizált emberek túlélési ideje jellemzően hat és kilenc hónap között van.
A daganatokat általában MRI-vel térképezik fel, mielőtt a betegeket sugárkezelésnek vetik alá. Az új vizsgálatban a kutatók egy más típusú képalkotó eljárást, az úgynevezett 18F-DOPA PET-et alkalmaztak. Ez egyfajta pozitronemissziós tomográfia (PET), egy olyan technika, amelyben az orvosok kis mennyiségű radioaktív nyomjelzőt fecskendeznek a betegbe, majd a vizsgálat során pontosan meghatározzák, hogy a nyomjelző nagy része hová kerül. Ez a szokatlan anyagcserével rendelkező területeket – beleértve a rákos sejteket is, amelyek anyagcseréje nagyobb, mint az egészséges sejteké – kiszúrja. A 18F-DOPA PET olyan radioaktív nyomjelzőt használ, amely különösen alkalmas bizonyos idegsejtek rendellenességeinek kimutatására.
Az agyi szkennelések után a kutatók az aktív rákos területeket célozták meg egyfajta sugárzással, úgynevezett protonnyaláb-terápiával. A proton sugárterápia a fotonsugárzásban használt röntgensugarak helyett pozitív töltésű részecskéket használ. Ez pontosabb célzást tesz lehetővé, így csökken a károsodás a károsodást a kezelt terület körül.
A műtétet követően a vizsgálat 39 résztvevője egy-két héten keresztül részesült az új típusú tumortérképezésben, majd a kezelésben. A betegek mindegyike 65 év feletti volt. Annak ellenére, hogy a diagnózisra jellemző túlélési idő kevesebb mint egy év, a 39 beteg közül 22-en 12 hónappal a kezelés után még életben voltak. A hat-kilenc hónapos túlélés helyett a betegek átlagosan 13,1 hónapig éltek. Egyes betegeknél, akik a glioblasztóma olyan típusában szenvedtek, amely genetikája miatt kevésbé ellenálló a kezeléssel szemben, a túlélési idő meghaladta a két évet.
A hosszabb túlélési időn túl a kezelési idő három-hat hétről egy-két hétre rövidülése is fontos. A 65 évnél idősebbekkel végzett kísérlet eredményei annyira ígéretesek voltak, hogy a Mayo Clinic most megnyitja a lehetőséget a fiatalabb korosztályú glioblasztómás betegek számára is. A kutatók a rövid kúrát a hagyományos, három-hat hetes kezelésekkel is összehasonlítják, hogy kiderüljön, van-e különbség a hatékonyságban.