Az EpiScalp csökkenti az epilepszia téves diagnózisait

Az epilepszia visszatérő, nem provokált rohamokat okoz, amelyeket az agy rendellenes elektromos aktivitásának kitörése vált ki. A standard ellátás magában foglalja a fejbőr EEG felvételét a kezdeti értékelések során. Ezek a tesztek nyomon követik az agyhullám mintázatát a fejbőrre helyezett kis elektródák segítségével.
A klinikusok részben az EEG-kre támaszkodnak az epilepszia diagnosztizálásakor és annak eldöntéséhez, hogy a betegeknek szükségük van-e rohamellenes gyógyszerekre. Az EEG-k értelmezése azonban kihívást jelenthet, mivel zajos jeleket rögzítenek, és mivel az EEG-felvétel tipikus 20–40 percében ritkán fordulnak elő rohamok. Ezek miatt a jellemzők miatt az epilepszia diagnosztizálása szubjektív és nagy hibaszázalékkal működik.
A diagnózis javítása érdekében Sridevi V. Sarma, a Johns Hopkins orvosbiológiai mérnöki professzora és csapata azt vizsgálta, hogy mi történik az epilepsziás betegek agyában, amikor nem tapasztalnak rohamokat. Az EpiScalp nevű eszközük dinamikus hálózati modelleken képzett algoritmusokat használ az agyhullám-minták feltérképezésére és az epilepszia rejtett jeleinek azonosítására egyetlen rutin EEG alapján.
„Ha epilepsziás vagy, miért nincsenek mindig rohamaid? Feltételeztük, hogy egyes agyi régiók természetes gátlóként működnek, elnyomva a rohamokat. Ez olyan, mint az agy immunválasza a betegségre” – mondta Sarma.
Az új tanulmány öt nagy orvosi központ 198 epilepsziás betegét elemezte: Johns Hopkins Kórház, Johns Hopkins Bayview Medical Center, University of Pittsburgh Medical Center, University of Maryland Medical Center és Thomas Jefferson University Hospital. A vizsgálatban részt vevő 198 beteg közül 91 beteg epilepsziában szenvedett, míg a többieknek epilepsziára hasonlító, nem epileptikus állapota volt. Amikor Sarma csapata az EpiScalp segítségével újraértékelte a korábbi EEG-ket, az eszköz kizárta a téves pozitív eredmények 96%-át, így a lehetséges téves diagnózisok aránya 54%-ról 17%-ra csökkent.
„Ez az a pont, ahol az eszközünk sokat számít, mert segíthet felfedezni az epilepszia markereit a nem informatívnak tűnő EEG-kben, csökkentve annak kockázatát, hogy a betegeket tévesen diagnosztizálják és olyan betegséggel kezelik, ami nem is áll fenn” – mondta Khalil Husari, társszerző, a Johns Hopkins neurológia adjunktusa. „Ezek a betegek a rohamellenes gyógyszerek mellékhatásait tapasztalták, mindenféle előny nélkül, mert nem volt epilepsziájuk. A helyes diagnózis nélkül nem tudjuk kideríteni, hogy valójában mi okozza a tüneteiket”. Bizonyos esetekben a téves diagnózis az EEG-k téves értelmezése miatt történik, magyarázta Husari, mivel az orvosok túldiagnosztizálhatják az epilepsziát, hogy megelőzzék a második roham veszélyeit.
Bizonyos esetekben azonban a betegek nem epilepsziás rohamokat tapasztalnak, amelyek epilepsziát utánoznak. Ezek az állapotok gyakran kezelhetők olyan terápiákkal, amelyekhez nem szükségesek epilepszia elleni gyógyszerek. Korábbi munkáiban a csoport az epilepsziás agyi hálózatokat tanulmányozta intrakraniális (koponyán belüli) EEG-k segítségével, hogy kimutassa, hogy nyugalmi állapotban a rohamindulást kiváltó zónát az agy szomszédos régiói gátolják. Az EpiScalp erre a kutatásra épül, és ezeket a mintákat rutinszerű fejbőr EEG-kből azonosítja.
Az EpiScalp azt elemzi, hogy az agy különböző régiói hogyan hatnak egymásra és hogyan befolyásolják egymást az idegpályák összetett hálózatán keresztül – mondta Patrick Myers, az első szerző, a Johns Hopkins biomérnöki karának doktorandusza. „Ha azt vizsgáljuk, hogy az agyi hálózaton belül a csomópontok hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással, akkor felismerhetjük ezt a mintát, amikor a független csomópontok megpróbálják egy másik régióban lévő csomópontok elnyomását okozni, és nem lépnek kölcsönhatásba az agy többi részével” – mondta Myers. „Ellenőrizzük, hogy látunk-e egy olyan régiót az EEG-n, amelyik elszakadt az agy többi hálózatától? Egy egészséges ember agyában nem szabad ilyesminek lennie.”