Az immunrendszer befolyása a hasnyálmirigyrákra
A Göttingeni Egyetemi Orvosi Központ (UMG) tudósai új kölcsönhatásokat azonosítottak a hasnyálmirigyrákos sejtek és az immunrendszer között. A kutatócsoport meglátásai fontos új megközelítést nyújtanak az innovatív terápiák számára. Az eredményeket a Nature Communications folyóiratban tették közzé.
A hasnyálmirigyrák a mai napig az egyik legagresszívabb és leghalálosabb ráktípus. Különösen nehéz kezelni az egyetlen beteg daganatában gyakran előforduló jelentős variabilitás miatt. Ez a heterogenitásként ismert variabilitás bonyolítja a terápiák kiválasztását és hatékonyságát. Különösen két tumor altípus – a klasszikus (CLA) és a bazális (BL) altípusok – játszik döntő szerepet a betegség progressziójában, különösen akkor, ha a tumor a kettő keverékéből áll. Ha mindkét altípus jelen van egy tumorban, a beteg túlélési esélye csökken, és a kezelés még nagyobb kihívást jelent.
A Max-Eder Junior Kutatócsoport tudósai, Dr. Shiv K. Singh vezetésével a Göttingeni Egyetemi Orvosi Központ (UMG) Gasztroenterológiai, Gasztrointesztinális Onkológiai és Endokrinológiai Tanszékén a hasnyálmirigyrák altípusait befolyásoló mechanizmusokat vizsgálták, és igyekeztek feltérképezni az immunrendszerrel való kölcsönhatásukat.
Felfedezték, hogy a makrofágok alapvető szerepet játszanak ezekben a folyamatokban. A makrofágok olyan immunsejtek, amelyeket jelzőfehérjék[1] (signal protein) vonzanak a tumorhoz. Amikor a makrofágok és a tumorsejtek együtt dolgoznak, olyan környezetet hoznak létre, amely elnyomja a citotoxikus T-sejtek (az immunrendszer gyilkos sejtjeinek) aktivitását. Ez tovább gyengíti az immunvédelmet.
A göttingeni kutatócsoport eredményei ígéretes megközelítést nyitnak a hasnyálmirigyrák új kezelési stratégiái felé. Az immunsejtek és a gyulladásos jelátviteli útvonalak megcélzásával a jövőben olyan betegek is részesülhetnek új terápiás kombinációkban, akik korábban rosszul reagáltak a meglévő terápiákra.
„Vizsgálataink azt mutatják, hogy a tumor és az immunsejtek közötti kölcsönhatás központi szerepet játszik” – magyarázza Dr. Shiv K. Singh, a kutatócsoport vezetője és a tanulmány vezető szerzője. „Kulcsfontosságú felismerés, hogy az immunsejtek, például a makrofágok, befolyásolhatják a daganatot, és agresszívebbé tehetik azt, egyidejűleg gyengítve az immunvédelmet.”
A tanulmány a makrofágok által szekretált (kiválasztott) gyulladáskeltő jelzőfehérjét, a TNF-α-t azonosította kulcsfontosságú tényezőként. A kutatók kimutatták, hogy a tumorok kihasználják a TNF-α-t az immunvédelmi folyamatok szabályozására, amelyek egyébként gátolhatnák a növekedésüket. Ezeknek a védőmechanizmusoknak a meghibásodása a betegség gyorsabb előrehaladásához és a betegek csökkenő túlélési esélyeihez vezet.
Ezekre az eredményekre építve a kutatók célja egy új, kombinált terápia kifejlesztése. Ez a megközelítés az immunterápiát integrálja a hagyományos kemoterápiával, hogy specifikusan gátolja a pro-inflammatorikus (gyulladáskeltő) makrofágokat, miközben helyreállítja a citotoxikus T-sejtek működését. Az állatkísérletek ígéretes eredményeket mutatnak: A daganatban a káros gyulladásos reakciók csökkentek, és javult a túlélési arány.
„Eredményeink új betekintést nyújtanak azokba a mechanizmusokba, amelyekkel a daganatok kikerülik az immunvédelmet” – mondja Dr. Singh. „Ennek a tudásnak a birtokában célunk a tumorkörnyezet stratégiai megváltoztatása az immunválasz erősítése érdekében.”A jövőbeni klinikai vizsgálatoknak kell meghatározniuk, hogy ezek a laboratóriumi sikerek átültethetők-e és hogyan ültethetők át a klinikai gyakorlatba. A cél a túlélési arányok és az érintettek életminőségének tartós javítása.
[1] A jeleket kémiai anyagok, például hormonok vagy neurotranszmitterek adhatják, amelyek helyileg hatnak, vagy messzebbre jutnak, illetve mechanikus ingerek, például a bőr érzékelő sejtjei. A jelzőmolekulák a sejteken kifejeződő receptorfehérjékhez kötődve élettani változásokat indítanak el.