A vérben lévő immunsejtek mennyisége összefügg a rák kimenetelével
Jobb a túlélési arány azoknak a rákos betegeknek a körében, akknek a vérében nagyobb számú immunsejt található – állapítja meg egy új tanulmány, amely az UCL és a Francis Crick Intézet kutatói által kifejlesztett úttörő technikát használja. A Nature Genetics-ben leírt eszközt nukleotid szekvenálásból származó immunlimfocita-becslésnek nevezik (ImmuneLENS). Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy kiszámítsák a T-sejtek és a B-sejtek (immunsejttípusok) arányát a teljes genomszekvenálási (WGS) adatokból.
A csapat az ImmuneLENS segítségével több mint 90 000 WGS mintát elemzett, amelyek egészséges egyének és rákos betegek genomjait tartalmazta. Azt találták, hogy a rákos betegeknél alacsonyabb volt a T-sejtek aránya a vérben, mint az egészséges egyénekben. Továbbá a T-sejtek aránya erős előrejelzője volt a rák kimenetelének: a magasabb arány 47% -kal kevesebb halálesettel járt a műtétet követő öt éven belül. Ez a hatás akkor is szignifikáns volt, ha figyelembe vesszük az életkort, a rák stádiumát és az összes ráktípust. A kutatócsoport szerint ezek a biológiai markerek könnyen hozzáadhatók a jelenlegi genetikai diagnosztikai tesztekhez, ami a klinikusok számára több információt biztosítana a kezelési tervek alapjául.
A rák olyan betegség, amelyet elsősorban a szervezet sejtjeinek genetikai mutációi okoznak. Míg az immunsejtek képesek felismerni és megszüntetni a veszélyes mutációkat, a rák gyakran kikerüli ezt a választ, és megzavarja az immunrendszert. Ezért a daganat körüli területen (helyi immunkörnyezet) és a tágabb immunrendszerben bekövetkező változások felmérése kulcsfontosságú a rák kialakulásának megértéséhez és annak előrejelzéséhez, hogy a beteg hogyan reagálhat a kezelésre.
Ismert, hogy egészséges egyéneknél az immunsejtek aránya a vérben az életkor előrehaladtával csökken, a kutatócsoport megállapította, hogy ez a rákos betegeknél korábban következik be. Ez a hatás a férfi rákbetegeknél kifejezettebb volt, mint a nőknél, de egyelőre nem világos, hogy ezek a különbségek miből adódnak, vagy hogy ez befolyásolja-e a rák teljes túlélését.
Azt is megfigyelték, hogy azoknál az egyéneknél, akik látszólag egészségesnek tűntek a szekvenáláshoz vett mintájuk időpontjában, és akiknél később rákos megbetegedés alakult ki, a vérükben átlag alatti volt a B-sejtek[1] szintje. Ennek oka lehetett a nem diagnosztizált korai stádiumú rák, vagy az immunrendszer rákot megelőző elváltozásai, amelyek potenciálisan a betegség korai jelei vagy akár a rák kialakulásának tényezői is lehettek. Ez az információ a jövőben felhasználható lenne a rák korai felismerésére.
Dr. Robert Bentham, a tanulmány első szerzője a UCL Rákkutató Intézetből elmondta: „Sok olyan megközelítés, amely az immunsejteket genetikai adatokból méri, olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. A mi megközelítésünk ebben a tanulmányban ehelyett magát a szénakazlat vizsgálja, és azt kérdezi, hogy az immunsejtek jelenléte hogyan változtatja meg annak általános alakját. Ez egy hatékonyabb módja a tű megtalálásának.
„Az egyik dolog, amit ez lehetővé tesz számunkra, hogy jelentős immunológiai adatbázisokat hozzunk létre olyan adatok felhasználásával, amelyekkel már rendelkezünk a számos nagyszabású WGS-kohorszból, de amelyeket eddig nem tudtunk lekérdezni. Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy feltárják, mi történik az immunrendszerben az egészség és a betegség során, nemcsak a rákban, hanem potenciálisan az orvostudomány számos területén.”
Ez a módszer azt is lehetővé teszi, hogy a B-sejtek különböző típusait könnyen megkülönböztessék egymástól. Ahogy a B-sejtek érnek, arra specializálódnak, hogy egy bizonyos típusú ellenanyagot (egy olyan fehérjét, amelynek szerepe a káros anyagok, például vírusok, baktériumok és mutáns sejtek semlegesítése) termeljenek. A kutatócsoport ezt a specializációs folyamatot használta fel a B-sejtek azonosítására és osztályozására.
Amikor ezt a módszert a WGS-adatokra alkalmazták, kiderült, hogy a vérben lévő IgM/D antitesteket termelő B-sejtek (amelyek akkor termelődnek, amikor a szervezet először találkozik egy idegen antigénnel) voltak az egyetlen B-sejt-típus, amely a rákos betegek jobb túlélési eredményeivel összefüggésbe hozható, ami arra utal, hogy ezek a sejtek kulcsszerepet játszhatnak a daganatellenes immunitásban. Emellett a rákdiagnosztika új biológiai markereként is szolgálhatnak, ami a jövőbeli kutatások ígéretes célpontjává teszi őket. A kutatók egyik következő lépése az lesz, hogy ezeket a biológiai markereket a klinikumban is kihasználják, és elmondásuk szerint a rákos betegek jelenlegi tesztcsomagjához pluszköltség nélkül hozzá lehetne adni.
[1] A B-limfociták ottmaradnak a csontvelőben, és ott érnek meg, innen a B betű a nevükben (csontvelő = bone marrow). Ezek a sejtek antitesteket termelnek, amelyek feladata az antigének elpusztítása. Az antigén olyan − jellemzően fehérjetermészetű − anyag, (pl. baktérium vagy vírus), amit az immunrendszer idegenként azonosít, és emiatt védekezési reakciót, immunválaszt indít ellene. Az immunválasz során a szervezet antitesteket termel, hogy a káros anyagot elpusztítsa.