A mellékhatások alulbecsült költségei rontják a rákgyógyszerek költséghatékonyságát
A rákkezelés kockázatos területén, ahol az egészségügyi szakemberek döntéseiket költséghatékonysági elemzésekre alapozzák, a mellékhatások költségei torzíthatják az egyenletet. Egy új szisztematikus áttekintésből kiderül, hogy számos onkológiai gyógyszer értékelése jelentősen alábecsüli a kezeléssel kapcsolatos mellékhatások valódi pénzügyi terheit.
A költséghatékonysági elemzés (Cost-effectiveness Analysis, CEA) összefüggésbe hozza egy program költségeit annak legfontosabb eredményeivel vagy előnyeivel. A költség-haszon elemzéshez az egészségügyi eredményeket, beleértve az életet is, dollárértékkel kell ellátni. Az inkrementális költséghatékonysági arány (Incremental Cost-effectiveness Ratio, ICER) egy statisztikai mutató, amelyet a költséghatékonysági elemzésben használnak az egészségügyi beavatkozások költséghatékonyságának összefoglalására. Két lehetséges beavatkozás költségeinek különbségéből és azok hatásának különbségéből adódik. A költséghasznossági elemzés (Cost Utility Analysis, CUA) és a CEA egészségügyi beavatkozások hatékonyságának értékelésére szolgál, összehasonlítva azok költségeit és hatékonyságát, amelyet gyakran QALY-ben (Quality-Adjusted Life Years, minőségi életévek) mérnek.
A 2003 és 2023 között publikált, 102 amerikai fizetőoldali költséghatékonysági elemzést és 11, több mint 34 000 beteget magában foglaló, igényalapú tanulmányt átfogóan áttekintő kutatás során megállapították, hogy a CEA szerint a várt mellékhatások becsült költségei következetesen alacsonyabbak voltak a tényleges értékeknél. A medián eltérések mind a teljes orvosi költségek arányában – 9,73%-kal –, mind az abszolút dollárösszegekben – 17 201 dollárral – jelentősen alacsonyabbak voltak a valós adatoknál.
Amikor a kutatók a tényleges mellékhatások költségeit helyettesítették a közzétett CEA-kba, az ICER átlagosan 100 000 és 150 000 dollárral nőtt QALY-nként. Ez pedig már óriási különbség.
A felülvizsgálat jelentős következetlenségeket és hiányosságokat tárt fel a mellékhatások onkológiai CEA-kban való ábrázolásában is. A tanulmányok közel 41%-a nem határozta meg, hogy mely mellklhatásokat vett figyelembe. A többi közül 79% kizárta az alacsonyabb fokozatú (1 és 2) eseményeket, míg 85% figyelmen kívül hagyta a progresszió utáni költségeket. Csak 13% számolt be adagcsökkentésről vagy a kezelés megszakításáról, és több mint 80% feltételezte, hogy a mellékhatások csak a kezelés első ciklusában fordultak elő.
Ez a széles körű alulbecslés aggályokat vet fel az onkológiai gyakorlatot és politikát meghatározó gazdasági modellek megbízhatóságát illetően. A mellékhatások költségeinek pontatlan kiszámítása nemcsak a költségszámításokat befolyásolja, hanem a kezelések összehasonlítását és a költségtérítési döntéseket is torzíthatja.
Az eredmények aláhúzzák a szabványosított irányelvek és bevált gyakorlatok szükségességét annak biztosítására, hogy a nemkívánatos események költségei teljeskörűen és pontosan megjelenjenek az onkológiai gyógyszerek értékelésében.