A testmozgás növeli a vastagbélrákos betegek túlélési esélyeit
Egy hároméves testmozgási program javította a vastagbélrákos betegek túlélési arányát és távol tartotta a betegséget – mutatta egy nemzetközi kísérlet. A gyógyszerekkel vetekedő előnyök miatt a szakértők szerint a rákközpontoknak és a biztosítóknak fontolóra kellene venniük, hogy a testmozgás-edzés a vastagbélrák túlélőinek új standard kezelésévé váljon. Addig is a betegek a kezelés után fokozhatják fizikai aktivitásukat, tudva, hogy ezzel hozzájárulnak a rák visszatérésének megelőzéséhez.
„Ez egy rendkívül izgalmas tanulmány” – mondta Dr. Jeffrey Meyerhardt, a Dana-Farber Rákkutató Intézet munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban. Meyerhardt szerint ez az első randomizált, kontrollált vizsgálat, amely kimutatta, hogy a testmozgás hogyan segíthet a rák túlélőinek. A korábbi bizonyítékok aktív és ülő életmódot folytató emberek összehasonlításán alapultak, ami nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést. Az új tanulmány – amelyet Kanadában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban, Izraelben és az Egyesült Államokban végeztek – összehasonlította a véletlenszerűen kiválasztott, testmozgási programban részt vevő embereket azokkal, akik helyette egy oktató füzetet kaptak.
A tanulmány eredményeit az ASCO éves konferenciáján mutatták be Chicagóban, és a New England Journal of Medicine folyóiratban tették közzé. A kutatást kanadai, ausztrál és brit tudományos kutatócsoportok finanszírozták. A kutatók 889 kezelhető vastagbélrákos beteget követtek nyomon, akik kemoterápiát kaptak. Fele kapott információkat a fitneszről és a táplálkozásról. A többiek egy edzővel dolgoztak, akivel az első évben kéthetente, majd a következő két évben havonta találkoztak. Az edzők segítettek a résztvevőknek megtalálni a fizikai aktivitásuk növelésének módjait. Sokan, köztük Terri Swain-Collins is, úgy döntöttek, hogy hetente többször 45 percet sétálnak.
„Ez valami, amit magamért tehetek, hogy jobban érezzem magam” – mondta a 62 éves Swain-Collins, aki Kingstonban, Ontarióban él. A barátságos edzővel való rendszeres kapcsolat motiválta és felelősségteljesen tartotta, mondta. „Nem akartam odamenni és azt mondani, hogy nem csináltam semmit, ezért mindig tettem valamit, és gondoskodtam róla, hogy meg is csináljam.”
Nyolc év elteltével a strukturált edzésprogramban részt vevők nemcsak aktívabbak lettek, mint a kontrollcsoport tagjai, hanem 28%-kal kevesebb rákos megbetegedés és 37%-kal kevesebb haláleset fordult elő bármilyen okból. Az edzéscsoportban több izomhúzódás és más hasonló probléma fordult elő.
„Amikor megláttuk az eredményeket, egyszerűen elképedtünk” – mondta a tanulmány társszerzője, Dr. Christopher Booth, a Kingston Health Sciences Centre rákos betegeket kezelő orvosa.
A testmozgási programok betegenként csak néhány ezer dollárba kerülnek, mondta Booth, „ez egy rendkívül megfizethető beavatkozás, amelynek köszönhetően az emberek jobban érzik magukat, kevesebb rákos megbetegedés fordul elő, és hosszabb életet élhetnek.”
A kutatók vért vettek a résztvevőktől, és olyan nyomokat keresnek, amelyek összekapcsolják a testmozgást a rákmegelőzéssel, akár az inzulin feldolgozásán, akár az immunrendszer erősítésén keresztül, vagy más módon.
Swain-Collins edzőprogramja véget ért, de ő továbbra is edz. Zenéket hallgat, miközben a háza közelében sétál a vidéken. Az ilyen viselkedésváltozás akkor érhető el, ha az emberek hisznek a jótékony hatásokban, ha megtalálják a módját, hogy élvezetessé tegyék, és ha van egy társadalmi komponense is – mondta a tanulmány társszerzője, Kerry Courneya, aki az Alberta Egyetemen kutatja a testmozgás és a rák kapcsolatát. Az új bizonyítékok motivációt adnak a rákos betegeknek. „Most már határozottan kijelenthetjük, hogy a testmozgás javítja a túlélési esélyeket” – mondta Courneya.