Új agysejt-modulációval kezelhető a felnőttkori depresszió
Az agyban található káliumcsatornák, amelyek az agysejtek aktivitását szabályozzák, új és alapvetően eltérő módszert kínálhatnak a súlyos depressziós rendellenességben szenvedő felnőttek tüneteinek kezelésére – állítják két egymást kiegészítő tanulmányban, amelyeket a Mount Sinai Icahn Orvostudományi Egyetem kutatói tettek közzé nemrégiben. A Biological Psychiatry és a Molecular Psychiatry folyóiratokban megjelent két új cikkben a kutatók betekintést nyújtanak abba, hogy az ezogabin nevű gyógyszer hogyan hat az agyra a depresszió javítása érdekében.
A depresszió súlyos közegészségügyi probléma, és még mindig nagyon korlátozott ismereteink vannak arról, hogy milyen agyi változások okozzák a betegséget. Magyarországon nagy számú ember él depresszióval. A lakosság 7%-a érintett, ami azt jelenti, hogy évente 600-700 ezer embert érint a súlyos depresszió. A depresszió az egyik leggyakoribb mentális zavar, és jelentős mértékben befolyásolja a társadalom egészségét és gazdaságát.
„Munkánk jelentős lépést jelent annak feltárásában, hogy egy specifikus fehérjekomplex, a KCNQ-csatorna milyen szerepet játszhat az agyban, és hogy ennek célzott befolyásolása hogyan nyújthat végül jelentős új lehetőséget a depresszió kezelésére.” – mondta James Murrough, MD, PhD, a Mount Sinai Depresszió és Szorongás Kutató- és Kezelőközpontjának igazgatója, mindkét tanulmány vezető szerzője.
Az ezogabint 2011-ben az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) epilepsziás felnőttek részleges rohamainak kezelésére szolgáló görcsoldó gyógyszerként engedélyezte. A Mount Sinai Friedman Brain Institute kutatói által egereken végzett korábbi idegtudományi kutatások arra utaltak, hogy a KCNQ-csatorna aktivitásának növelése új megközelítést jelenthet a depresszió kezelésében.
Ezen eredményekre építve Dr. Murrough kutatócsoportja elsőként tesztelte a hipotézist depressziós embereknél. A 2021-ben az American Journal of Psychiatry folyóiratban publikált tanulmány kimutatta, hogy az ezogabin szignifikáns javulást eredményezett a depressziós tünetekben és az örömérzés képességében a gyógyszerrel kezelt betegeknél a placebót kapó betegekhez képest.
A két új cikk az első klinikai vizsgálat során gyűjtött emberi agyi képalkotó adatok új elemzésének részleteit tartalmazza. A két cikk közül az első, a Molecular Psychiatry folyóiratban megjelent cikk az ezogabin egy specifikus agyi útvonalra gyakorolt hatását vizsgálja. A tanulmány az ezogabin hatását vizsgálta az agy ventrális tegmentális területére (VTA), amely a motiváció, az örömérzés és a viselkedés megerősítésében fontos neurotranszmitter, a dopamin felszabadulásában vesz részt. A funkcionális mágneses rezonancia képalkotáson alapuló eredmények azt mutatták, hogy az ezogabine-hoz hasonló KCNQ-csatorna-nyitók fontos szerepet játszanak a VTA hiperaktivitásának normalizálásában depresszióban és anhedoniában (örömtelenség) szenvedő embereknél.
„A depressziós emberek akár fele nem reagál az első vonalbeli kezelésre, ami annak is betudható, hogy nincsenek olyan beavatkozások, amelyek közvetlenül hatnak az anhedoniához hasonló tünetek neurobiológiai alapjaira” – mondja Laurel S. Morris, PhD, az Icahn School of Medicine pszichiátriai adjunktusa és a tanulmány első szerzője. „Az ezogabin, amely kifejezetten a VTA aktivitását és összeköttetéseit célozza meg, új lehetőségeket nyithat a depresszióval és anhedoniával küzdő emberek számára.”
A Biological Psychiatry folyóiratban megjelent második tanulmányban a kutatók kimutatták, hogy az ezogabin normalizálja az agy kulcsfontosságú jutalmazási régiói és a nagyobb agyi hálózatok közötti összeköttetéseket, beleértve a homloklebeny hátsó cinguláris kéregét, amely kulcsszerepet játszik a befelé forduló gondolatokban és a negatív érzelmekben. Azok a betegek, akiknél az ezogabinnal történő kezelés során nagyobb javulás volt tapasztalható a depresszió és az anhedonia tekintetében, az agy jutalmazási területei és a cinguláris kéreg közötti kapcsolat csökkenését mutatták.
Ez a két egymást kiegészítő tanulmány együttesen arra utal, hogy a KCNQ-csatorna-nyitók potenciálisan enyhíthetik az állatkísérletekben depresszióban megfigyelt specifikus neurobiológiai változásokat, valamint megváltoztathatják az agy nagyobb hálózatainak működését, amelyek az emberekben egyedülálló módon szerepet játszhatnak a gondolkodási folyamatok, például a rumináció szabályozásában. (A rumináció egy olyan mentális állapot, amely a gondolatok ismétlődő és körkörös felidézését jelenti, különösen olyan negatív vagy zavaró események vagy érzések esetén, amelyek valamilyen módon felkavaróak vagy szorongást keltőek lehetnek.)
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a KCNQ-csatornát célzó gyógyszerek antidepresszáns hatást válthatnak ki azáltal, hogy csökkentik az agy jutalmazási központjai és a negatív gondolkodással és érzelmekkel kapcsolatos központok közötti interakciókat” – magyarázza Dr. Murrough. „Ezt a hipotézist nagyobb klinikai vizsgálatokkal kell megerősíteni.”