Időskori hangulatzavarok: a demencia lehetséges mutatói

A legújabb kutatások szerint az időskorban jelentkező hangulatzavarok kritikus korai jelzői lehetnek a demenciának, különösen az olyan neurodegeneratív betegségeknek, mint az Alzheimer-kór. Ez a megállapítás azért jelentős, mert arra utal, hogy a depresszió és a későn jelentkező bipoláris zavarok a kognitív hanyatlás korai jelei lehetnek, amelyek gyakran évekkel azelőtt jelentkeznek, hogy a memóriazavar és a kognitív tünetek felismerhetőbb formában megnyilvánulnak.
Az idős korban jelentkező hangulatzavarok (LLMD) és a demencia közötti kapcsolatot biológiai szinten nehéz megfejteni. Korábbi tanulmányok utaltak bizonyos hangulatzavarok és az Alzheimer-kór kialakulása közötti összefüggésre, azonban az ennek alapjául szolgáló neurológiai mechanizmusok nagyrészt ismeretlenek maradtak. Ez a hiányosság különösen szembetűnő az idős korban jelentkező bipoláris zavarok esetében, amelyeket demenciával összefüggésben még nem vizsgáltak részletesen.
Ezeket a hiányosságokat pótolni kívánva a japán Nemzeti Kvantumtudományi és Technológiai Intézet (QST) kutatócsoportja, Shin Kurose és Keisuke Takahata vezetésével, átfogó vizsgálatot végzett az LLMD-kkel összefüggő agyi változásokról. Az Alzheimer’s & Dementia folyóiratban közzétett eredményeik a tau fehérjék – a neurodegeneratív betegségekkel gyakran összefüggésbe hozott markerek – jelenlétére összpontosítanak az idős korban jelentkező hangulatzavarokban szenvedő egyének agyában.
A tanulmányban 52, LLMD-vel diagnosztizált résztvevő és 47 egészséges egyénből álló kontrollcsoport vett részt. A kutatók fejlett agyi képalkotó technikákat alkalmaztak, többek között kettős nyomjelzővel végzett pozitronemissziós tomográfiás (PET) vizsgálatokat, hogy kimutassák a tau fehérje és az amiloid béta felhalmozódásának különböző formáit, amelyek mindegyike kulcsfontosságú az Alzheimer-kór patológiájában.
Eredményeiket 208 boncolási eset agyszövetének elemzésével igazolták, amelynek során a hangulati tünetek és a neurodegeneratív betegségek kialakulása közötti összefüggéseket vizsgálták. Az eredmények feltárták, hogy az LLMD-ben szenvedő résztvevők körülbelül 50%-ánál tau-felhalmozódás volt kimutatható az agyban, szemben a kontrollcsoport körülbelül 15%-ával. Ezenkívül az LLMD-ben szenvedők közel 29%-ánál kimutatható amiloid-lerakódások voltak, szemben a kontrollcsoport mindössze 2%-ával. A boncolási eredmények megerősítették ezeket a megállapításokat, jelezve a tau-kapcsolatos patológiák szignifikánsan magasabb előfordulását azoknál az egyéneknél, akik időskori hangulatzavarokban szenvedtek.
A tanulmány kiemelte, hogy sok résztvevőnél különösen az agy frontális régióiban, az érzelmek szabályozásában és a kognitív funkciókban kritikus területeken mutatkozott tau-felhalmozódás. Riasztó, hogy a rendellenes tau-fehérjék már jóval a demencia hagyományos kognitív tüneteinek megjelenése előtt kimutathatók voltak, a hangulati zavarok átlagosan 7,3 évvel megelőzték a kognitív vagy motoros tüneteket.
A kutatók szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a tau-PET-vizsgálatok alkalmasak lehetnek a LLMD-ben szenvedő betegeknél előforduló különböző tau-patológiák azonosítására. Ez a felismerés jelentős következményekkel jár a klinikai gyakorlatra nézve, mivel az időskorban jelentkező hangulatzavarok esetében az alapul szolgáló neurodegeneratív állapotok azonosítása lehetővé teheti a betegség lefolyását módosító kezelésekkel történő korábbi beavatkozást. Ezenkívül a PET-vizsgálatokban használt nyomjelző molekulák hatékony biomarkerként szolgálhatnak a különböző tau-kapcsolódó patológiák élő betegekben történő kimutatására.
Összegzésként a kutatás hangsúlyozza, hogy fontos felismerni az idős korban jelentkező hangulatzavarokat a demencia potenciális előjeleiként, és időben elvégezni azokat a vizsgálatokat és beavatkozásokat, amelyek enyhíthetik a neurodegeneratív betegségek hatását.