A gyerekkori traumák következményei biológiai változásokban
A Genomic Press interjúban Sara Poletti, PhD, az IRCCS Ospedale San Raffaele Milan vezető kutatója rávilágít a gyermekkori traumák és az egész életen át tartó pszichiátriai rendellenességek közötti mély összefüggésekre, amelyek a tartós neuroinflammatorikus folyamatok és az agy szerkezetének megváltozásán keresztül érvényesülnek.
A pszichológia és a neurobiológia összekapcsolása
Dr. Poletti úttörő kutatása hozzájárult annak megértéséhez, hogy a korai élmények hogyan épülnek be biológiailag, és hogyan okoznak tartós változásokat az agy szerkezetében és az immunfunkciókban. Intézetének egyetlen pszichiátriai pályára lépő pszichológusaként úttörő szerepet játszott abban, hogy a neuroimaging, a genetikai elemzés és az immunológiai markerek kombinálásával megfejtsék a gyermekkori traumák biológiai következményeit.
Az immunrendszer nem csak a fertőzésekkel küzd, hanem döntő szerepet játszik mentális egészségünk egész életen át tartó alakulásában. A gyermekkori traumák alapvetően átprogramozhatják ezeket az immunválaszokat, és évtizedekkel később depresszió, bipoláris zavar és más pszichiátriai betegségek kialakulásának hajlamát eredményezhetik.
Munkája kritikus kérdéseket vet fel a megelőzés és a beavatkozás terén: Elég korán azonosíthatók-e a trauma biológiai markerei ahhoz, hogy megelőzzük a pszichiátriai rendellenességeket? Hogyan védenek a szervezte önvédelmi mechanizmusai a neuroinflammatorikus reakciók ellen? Milyen szerepet játszik az időzítés a trauma biológiai hatásában? Ezek a kérdések inspirálják Dr. Poletti innovatív kutatási programját.
A mikroszkóptól az elmékig: egy váratlan utazás
Dr. Poletti útja az idegtudományokhoz gyermekkori mikroszkóppal kezdődött, majd Freud írásainak és erőszakos bűnözőkkel kapcsolatos neuroimaging-vizsgálatoknak köszönhetően fejlődött tovább. Ezen sokoldalú háttérnek köszönhetően egyedülálló perspektívája nyílt az agy és a viselkedés közötti kapcsolatokra. Annak ellenére, hogy 2006-ban figyelmeztették, hogy a pszichedelikus és gyulladásos kutatások karrier-öngyilkosság, ő továbbra is kitartott az akkor még marginálisnak számító területek feltárása mellett, amelyek azóta a pszichiátriai kutatások középpontjába kerültek.
A San Raffaele Pszichiátriai és Klinikai Pszichobiológiai Osztályának projektvezetőjeként Dr. Poletti pszichológusok, orvosok és biológusokból álló sokszínű csapatokat koordinál. Az Európai Kutatási Térség Hálózatának (ERA-NET) Neuron projektjének vezetőjeként, amely a fertőzések mentális egészségre gyakorolt hatásait vizsgálja, példásan bizonyítja képességét a nemzetközi együttműködés előmozdításában a gyulladások pszichiátriai rendellenességekben betöltött szerepének kutatásában.
A kihívások lehetőségekké alakítása
Dr. Poletti karrierjének egyik meghatározó pillanata az volt, amikor vonakodva elfogadott egy oktatói állást az emberi fiziológia területén, amiről alig tudott valamit. „Hosszú tanulást igényelt, és próbára tett” – emlékszik vissza. „De sokat tanultam ebből az élményből, mind tudományos, mind személyes szempontból.” Ez a kihívás mélyítette a test és az agy közötti kölcsönhatások megértését, ami később neuroinflammációval kapcsolatos kutatásai során felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult.
Az akadémiai kihívásokkal szembeni rugalmassága tükrözi azt a rugalmasságot, amelyet a traumát túlélőkben tanulmányoz. Néhány, súlyos gyermekkori nehézségeknek kitett személy pszichiátriai rendellenességeket fejleszt ki, míg mások nem – ezeknek a különbségeknek a megértése forradalmasíthatja a megelőző pszichiátriát. Mely biológiai tényezők biztosítják a rugalmasságot? Hogyan javíthatjuk a természetes védelmi mechanizmusokat? Dr. Poletti kutatása ezekre az alapvető kérdésekre keresi a választ.
Klinikai következmények és jövőbeli irányok
Dr. Poletti eredményei közvetlen klinikai jelentőséggel bírnak. A gyermekkori traumával összefüggő specifikus gyulladásos markerek azonosításával munkája új beavatkozási lehetőségeket kínál. A precíziós orvoslás megközelítése átalakíthatja a pszichiátriai kezelést a tünetek kezelésétől az alapul szolgáló biológiai mechanizmusok kezeléséig. Ezen az elgondoláson alapulva publikálta első cikkét egy immunmoduláló szer (interleukin 2) hangulatzavarok kezelésében való alkalmazásáról.
„Célom, hogy tovább tisztázzam az immunrendszer szerepét és a környezettel való interakcióját a pszichiátriai rendellenességekben” – nyilatkozza Dr. Poletti. Jövőképében szerepel olyan megelőzési stratégiák kidolgozása, amelyek csökkentik a mentális betegségek kialakulásának esélyét, különösen a traumás múltú egyének esetében. Ez a megelőzésre összpontosító szemlélet paradigmaváltást jelent a reaktív pszichiátriai ellátásról a proaktív pszichiátria felé.
Hegyi csúcsok és tudományos csúcstalálkozók
Az interjúból kiderül, hogy Dr. Poletti olasz hegyi túrázás iránti szenvedélye hogyan hat tudományos megközelítésére. A 2847 méter magas Sasso Nero csúcsán állva találja meg azt a tisztaságot és megújulást, amely kutatási törekvéseit táplálja. Ez a kapcsolat a természettel tükrözi holisztikus szemléletét a mentális egészségről, amely szerint az emberi jólét túlmutat a biológiai mechanizmusokon, és magában foglalja a környezeti és tapasztalati tényezőket is.
A traumák generációkon átívelő hatásaira vonatkozó kérdések újabb dimenziót adnak Dr. Poletti munkájának. A gyermekkori trauma megváltoztathatja-e a genetikai kifejeződést oly módon, hogy az hatással legyen az utódokra? Hogyan befolyásolják a társadalmi és kulturális tényezők a biológiai reakciókat a nehézségekre? Ezek a megfontolások kiterjesztik a trauma kutatásának hatókörét az egyéni szintről a társadalmi szintre.
A globális mentális egészség előmozdítása
Dr. Poletti kutatása hozzájárul ahhoz, hogy egyre inkább elismerjék: a mentális egészség elválaszthatatlan a fizikai egészségtől, különösen az immunfunkciótól. Ez az integrált szemlélet megkérdőjelezi a pszichiátria és más orvosi szakterületek közötti hagyományos határokat, és elősegíti a betegellátás átfogóbb megközelítését.