Az ember genetikai mutációja a főemlősökénél gyakoribb rákos megbetegedések mögött
A Kaliforniai Egyetem Davis campusának kutatói azonosítottak egy olyan genetikai mutációt az emberben, amely növelheti a rák kockázatát és csökkentheti az immunrendszer hatékonyságát a szilárd daganatok elleni küzdelemben. A Nature Communications folyóiratban közzétett eredmények hatékonyabb kezelési módszerek kidolgozásához vezethetnek a nehezen gyógyítható rákos megbetegedések esetében. A tanulmány egy Fas Ligand (FasL) nevű immunrendszerbeli fehérje kis genetikai eltérésére összpontosított, amely az apoptózis, vagy programozott sejthalál nevű folyamaton keresztül segíti az immunsejteket a rákos sejtek elpusztításában. A kutatók felfedezték, hogy az embereknek van egy egyedülálló mutációja a FasL génben, amely nem található meg nem emberi főemlősökben, például a csimpánzokban.
Ez a mutáció egyetlen aminosav-változást jelent – a 153. pozícióban a prolin helyébe szerin lép –, ami az emberi FasL-t érzékenyebbé teszi a plazmin hatására, amei egy olyan enzim, amely gyakran megtalálható agresszív szilárd tumorokban, például petefészek-, vastagbél- és háromszoros negatív emlőrákban. „A FasL gén evolúciós mutációja hozzájárulhatott az emberi agy nagyobb méretéhez” – mondta Jogender Tushir-Singh, a UC Davis Orvosi Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszékének docense. „De a rák esetében ez kedvezőtlen kompromisszum volt, mert a mutáció bizonyos daganatoknak lehetőséget ad arra, hogy immunrendszerünk egyes részeit hatástalanítsák.”
Egyszerűen fogalmazva: még akkor is, ha az emberi immunsejtek aktiválódnak – beleértve a speciálisan tervezett CAR-T sejteket is –, a rákos sejtek elpusztítására való képességük gyengül, ha a FasL fehérje a tumor környezete által inaktiválódik. Ez magyarázhatja, miért olyan sikeresek a CAR-T-hez hasonló immunterápiák a vérrák kezelésében, de kevésbé hatékonyak a szilárd tumorok ellen, amelyek növekedésükhöz és terjedésükhöz általában a plazminra támaszkodnak.
Bíztató eredmény, hogy a tanulmány azt is megállapította, hogy a plazmin blokkolása vagy a FasL osztódásának megakadályozása helyreállíthatja a rák elleni hatását. Ez új lehetőségeket nyit az immunterápia fejlesztésére a plazmin inhibitorokkal való kombinálásával vagy a FasL-t védő antitestek kifejlesztésével. „Az embereknél jelentősen magasabb a rákos megbetegedések aránya, mint a csimpánzoknál és más főemlősöknél” – jegyezte meg Tushir-Singh. „Még sokat tanulhatunk a főemlősök tanulmányozásából, hogy javítsuk az emberek rákkezelését.” Hozzátette, hogy a kutatás fontos lépés az immunterápia személyre szabása felé, különösen a eddig nehezen kezelhető plazmin-pozitív daganatokban szenvedő betegek számára.