Az emberi figyelem működése
Amikor a körülöttünk lévő világot nézzük, esetlegesen úgy érezhetjük, hogy a szemünk és az agyunk tökéletes összhangban működik, és egy sima, folyamatos információáramot követünk. A Jeruzsálemi Héber Egyetem kognitív idegtudós professzora, Ayelet N. Landau által vezetett új kutatás eredményei szerint azonban az agy nem egészen így működik. A figyelem inkább egy stroboszkópszerű fényhez hasonlít: egyenletes ritmusban villog.
A Trends in Cognitive Sciences folyóiratban megjelent cikkében Landau és csapata – Daniele Re és Flor Kusnir – merész új megközelítést javasol a figyelem működésének leírására. „Figyelem-mintavétel” elnevezésű elméletük szerint agyunk a vizuális világot másodpercenként körülbelül nyolc gyors pillanatfelvétellel dolgozza fel. Ha figyelmünket két tárgyra kell osztanunk, ez a sebesség másodpercenként négy pillanatfelvételre csökken.
Ez nem csupán az észlelés furcsasága. A kutatás eredményei szerint ez egy alapvető megoldás a kognitív funkciók és azok idegrendszeri megvalósításának egyik mélyreható problémájára: a versenyre. „Környezetünk vizuális információkkal bombáz minket, de agyunk nem képes mindent egyszerre feldolgozni” – magyarázza Landau. „A figyelem mintavételezésben azt látjuk, hogy az agy ezt úgy oldja meg, hogy ritmikusan vált a versengő ingerek között.”
A jelenség egy jól megalapozott elméletre épül, az úgynevezett „szelektív versenyre”, amely szerint az agy vizuális rendszerében különböző idegsejt-populációk küzdenek a dominanciaért, ha több inger jelenik meg egyszerre. A tudósok hagyományosan úgy gondolták, hogy a figyelem egyszerűen „felerősíti” az egyik jelet a másik rovására. Landau csapata azonban azt sugallja, hogy bizonyos körülmények között az agy nem választ oldalt, hanem felváltva foglalkozik a jelekkel.
A kutatók a szemműködés korai szakaszától a részletes tárgyfelismerésig terjedő tanulmányokat vizsgáltak. Még akkor is, amikor az emberek nem voltak tudatában a vizuális konfliktusnak – például amikor két képet egyszerre mutattak meg finoman eltérő módon a két szemnek –, ez a mintavételi ritmus megjelent, feltárva egy rejtett, automatikus kiválasztási mechanizmust.
Érdekes módon ez a ritmus akkor is fennmarad, amikor a figyelem nem tudatosan van lekötve, ami egy alapértelmezett oszcillációs észlelési módra utal. „Ezek nem tudatos váltások” – mondta Landau. „Még akkor is, amikor azt hisszük, hogy egyetlen tárgyra koncentrálunk, a figyelmünk esetlegesen a jelek között ugrál, anélkül, hogy ezt észrevennénk.”
Tehát mi szabályozza ezt a ritmust? Ez továbbra is tudományos vita tárgyát képezi. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a magasabb szintű agyi régiók – például a döntéshozatalban részt vevő régiók – esetlegesen karmesterként működnek, koordinálva ezt a mentális ritmust. Mások a vizuális kéreg helyi áramköreire mutatnak. Akárhogy is van, a következmények túlmutatnak a látáson. A versenyhelyzetek agy általi kezelésének megértése mindent befolyásolhat, az interfésztervezéstől a neurológiai terápiás kezelésekig.
Landau laboratóriuma több mint egy évtizede központi szerepet játszik ezeknek a rejtett ritmusoknak a feltárásában. „Ami izgat, az az, hogy ez egy általános elv lehet – nem csak a vizuális figyelem esetében, hanem az agy összes érzékszervi rendszere túlterhelésének kezelésében is.” Ahogy lapozgatunk a digitális világunkban és ugrálunk a lapok között, furcsa érzés rájönni, hogy az agyunk máris ugyanezt teszi tudatunktól függetlenül, egy pillanat alatt.