A MET-gátló fokozza az immunválaszt a kissejtes tüdőtumorokra
A Cell Reports Medicine folyóiratban megjelent tanulmány rávilágít a sejtek szaporodásáért és túléléséért felelős hepatocita növekedési faktor (HGF hepatocyte growth factor) szerepére a betegség kedvezőtlen prognózisában és a kezelés iránti rezisztenciában. A kutatás során egy új technológiát teszteltek, amely a szabványos terápiás kezelést MET-gátlóval egészíti ki, és hatékonyabb kezelési eredményeket ért el. A MET egy fehérje a sejtek felületén, amely a (HGF) receptoraként működik. A MET gátlása potenciális rákkezelési stratégia lehet, különösen olyan tumorokban, ahol a MET túltermelődik vagy mutálódik.
A kissejtes tüdőrák (SCLC, small cell loung cancer) a tüdőrák egyik legagresszívebb típusa. Bár ez a típus csak az összes tüdőrák 15%-át teszi ki, hároméves túlélési aránya is mindössze 15%, mivel gyorsan terjed és későn diagnosztizálják, ami általában kizárja a műtéti lehetőségeket. A jelenlegi kezelés kemoterápia és immunterápiás kezelés kombinációjából áll, viszont az SCLC erős rezisztencia kialakulására és áttétképzésre való hajlamáról ismert. Ez az új kutatás azonban reményt ad a betegség leküzdésére.
„Megfigyeltük, hogy az immunterápiás és kemoterápiás kezelés MET-gátlóval történő kombinálása hatékonyabbá teszi az immunterápiát, és egérmodellekben egyaránt javítja a túlélést és a tumorra adott választ.” – mondta Dr. Edurne Arriola, a tanulmány vezető szerzője, a Rák Molekuláris Terápiás Kutatócsoport kutatója, a Hospital del Mar Orvosi Onkológiai Osztály Tüdőrák Szakcsoportjának vezetője és a CIBERONC kutatója.
A kutatás során egérmodelleken vizsgálták a különböző kezelési kombinációk hatását a kissejtes tüdőrákra. Az egyik csoport kezeletlen kontrollként szolgált, egy másik csoport csak kemoterápiát kapott, egy harmadik csoportot kemoterápiával és immunterápiával kezeltek egy anti-PD-L1 monoklonális antitest által, míg az utolsó csoport kemoterápiát, immunterápiát és egy MET-gátlót kapott. A legjobb eredményeket, mind a tumor terjedése, mind az egerek túlélése tekintetében, a kemoterápiával és immunterápiával kiegészített MET-gátlóval kezelt csoportban figyelték meg. Valójában a kombinációval kezelt kilenc tumor közül hat teljes remissziót mutatott.
Dr. Arriola megjegyzi, hogy „ez a stratégia lassította a tumor növekedését, és egyes esetekben teljesen megszüntette azt. Amikor a túlélést és a tumor terjedését elemeztük, a MET-gátlóval kezelt egereknél jobb túlélési kimeneteleket figyeltünk meg.” Ez a pozitív és tartós válasz annak köszönhető, hogy a gátló ellensúlyozza a MET génnek a tumor mikrokörnyezetére gyakorolt hatását. A MET gátlása esetén „a tumor mikrokörnyezete – ami hozzájárul a kezelésre való rezisztencia kialakulásához – megváltozik, így az immunterápiával aktivált immunrendszer T sejtjei könnyebben tudnak hatni” – teszi hozzá. Más szavakkal, a gátló nem közvetlenül a tumorra hat, hanem elősegíti a szabványos kezelés hatékonyságát.
A kutatók emberi tumormintákon is igazolták kutatási eredményeiket. Megfigyelték, hogy ahol a MET gén túlzottan expresszálódik, a betegek prognózisa rosszabb, a tumor mikrokörnyezete rontja az immunterápia hatékonyságát és hozzájárul a kezelésre való rezisztencia kialakulásához. Ugyanezt a jelenséget figyelték meg a kemoterápia során is. Ez egy fontos felfedezés, mivel az ilyen típusú tumorral rendelkező betegek felének túlzott MET expressziója van.
A következő lépésben klinikai vizsgálatot indítanak SCLC-betegeken. A cél annak megállapítása, hogy a MET-gátló hozzáadása a kezdeti kemoterápiás és immunterápiás fázis után, az immunterápiával történő fenntartó kezelés során megakadályozhatja-e a tumor terjedését.