Tévhitek a hormonterápiáról
Hiába biztonságos a hormonterápiás kezelés olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében alacsony fokú endometrium (méhnyálkahártya) vagy hám eredetű petefészekrák szerepel, egy új felmérés azt mutatja, hogy sok nőgyógyász és néhány nőgyógyászati onkológus még mindig óvatos a ha arra kerülne sor, hogy hormonterápiát javasoljanak ennek a betegpopulációnak. A felmérés eredményeit közzétették a Menopause folyóiratban.
Bár a nőgyógyászati rákos betegek többsége menopauza utáni, becslések szerint ezeknek a betegeknek 40%-a a diagnózis felállításakor még menopauza előtti vagy perimenopauza állapotban van. Sok nőgyógyászati rosszindulatú daganattal kezelt betegnek a kezelés részeként kétoldali petefészekeltávolításra van szüksége. Ezenkívül mind a kemoterápia, mind a sugárterápia a petefészek működésének csökkenésével járó kockázatot jelent a nők számára.
A rákterápiák javulásának köszönhetően fontos figyelembe venni az elsődleges petefészek-elégtelenség és a hormonhiány hosszú távú hatásait nőgyógyászati rákos premenopauzális betegeknél. Az ösztrogénterápiát azonban történelmileg nem alkalmazták ebben a populációban, elsősorban a rák kiújulásával kapcsolatos aggodalmak miatt.
2020-ban az USA-beli Nőgyógyászati Onkológiai Társaság (SGO) kiadott egy nyilatkozatot, amelyet a Menopauza Társaság megerősített, hogy segítsen irányítani a hormonterápia alkalmazását nőgyógyászati rákos betegeknél. Azóta nem készült statisztika a hormonok felírásának gyakoriságáról.
Ezért végezték ezt az új, webalapú felmérést az SGO és az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiumának 293 tagja bevonásával, hogy feltárják és megvizsgálják az ösztrogénterápia alkalmazásának gyakoriságát a (korábban) nőgyógyászati rákban szenvedőknél.
A felmérés legfontosabb eredményei között szerepelnek a következők:
A válaszadók 63,82%-a ír fel ösztrogénterápiát endometriumrákos betegeknek.
A válaszadók 65,19%-a nyugodtan ír fel ösztrogént epiteliális petefészekrákos betegeknek.
A válaszadók 96,8%-a nyugodtan ír fel ösztrogént méhnyakrákos betegeknek.
Az felírási szokások jelentősen eltértek a nem, a beosztás és a praxisban töltött évek száma alapján. Az adatok arra utalnak, hogy a nőgyógyászati ellátást nyújtó szakemberek és a kevesebb klinikai tapasztalattal rendelkezők nagyobb valószínűséggel táplálnak téves elképzeléseket a hormonterápiák biztonságosságáról. A válaszadókat az általuk preferált ösztrogénterápia alternatíváiról is megkérdezték. A szelektív szerotonin visszavétel gátlók voltak a leggyakrabban választottak (88,4%), őket követte a gabapentin (58%) és a neurokinin-3 antagonisták (46,4%).
A felmérésből kiderült kimutatták, hogy a hormonterápia (a legtöbb nő számára) rendkívül hatékony és biztonságos kezelés a menopauza kellemetlen tüneteinek enyhítésére, amelyek jelentősen befolyásolhatják a nők életminőségét. A nőgyógyászati rákban szenvedő betegek esetében az ösztrogénterápia mellőzésének leggyakoribb oka az volt, hogy az orvos által feltételezett kockázatok meghaladták a várható előnyöket. Bár ez bizonyos rákfajták esetében igaz lehet, nem minden esetben áll fenn.
„A nőgyógyászati daganatok kezelése gyakran felgyorsítja a menopauza kialakulását, és hozzájárul a súlyosabb tünetekhez. A hormonterápia a leghatékonyabb kezelés a menopauza vazomotoros tüneteinek és urogenitális szindrómájának kezelésére. Annak felismerése, hogy a hormonterápia biztonságosan alkalmazható, jótékony hatással lesz az általános jólétre és egészségre” – mondja Dr. Monica Christmas, a Menopauza Társaság orvosi igazgatója.