Új információk a skizofrénia eredetének megértéséhez
A Molecular Psychiatry című szaklapban megjelent tanulmány, amelyet az EHU (European Humanities University) neuropszichofarmakológiai csoportja jegyez, amely egyben a CIBER Mentális Egészségügyi Kutatóintézet (CIBERSAM) és a Biobizkaia Egészségügyi Kutatóintézet tagja is, új betekintést nyújt a skizofrénia eredetének megértésébe. Az EHU oktatója, Leyre Urigüen által vezetett kutatás az extracelluláris mátrixban, a neuronokat tartó állványzatban, valamint a szinapszisokban, a neuronok közötti kommunikációs pontokban mutatott ki változásokat, megerősítve ezzel azt az elképzelést, hogy idegrendszeri fejlődési zavarról van szó.
A kutatás skizofréniában szenvedő betegek orrüregéből, pontosabban a szaglóhámból nyert neurális őssejteken alapul. A szaglóhám az orrlyukak felső részén elhelyezkedő, az agyhoz nagyon közel eső régió, ahol a szaglásunkat lehetővé tevő szaglóidegsejtek találhatók. A szaglóhám neurális őssejteket is tartalmaz, amelyeket orrnyálkahámozással lehet kinyerni. Ez az egyszerű, nem invazív módszer lehetővé teszi, hogy a kivont neurális őssejteket laboratóriumban tenyészteni lehessen, és csoportosítva olyan struktúrákat, úgynevezett neurogömböket hozzanak létre, amelyek az idegrendszer fejlődésének kezdeti szakaszait utánozzák. Ez az idegrendszer növekedésének, érésének és funkcionális fejlődésének folyamata, amely a terhesség alatt kezdődik és egészen a felnőttkorig tart, lehetővé téve a kognitív, motoros és szociális készségek elsajátítását. „Így egyedülálló lehetőséget kaptunk a betegség közvetlen és személyre szabott tanulmányozására” – magyarázta Paula Unzueta, a cikk vezető szerzője.
A kutatók felfedezték, hogy a neuroszférák létrejöttekor már változások mentek végbe az extracelluláris mátrixhoz kapcsolódó génekben. A neuroszférákon kívül a szaglóhámban lévő neurális őssejtekből is lehet érett neuronokat nyerni, és ezekben a neuronokban is hibákat észleltek a szinapszisokkal és azok mátrixszal való kölcsönhatásával kapcsolatos génekben.
Az eredmények validálása érdekében a kutatócsoport párhuzamosan mérte a laboratóriumban tenyésztett neuronokban és a skizofréniában szenvedő személyekből származó post mortem agyszövetben jelen lévő bizonyos fehérjék szintjét. Amikor ezeket a szinteket összehasonlították a skizofrénia nélküli egyének szintjeivel, azt találták, hogy három, a szinapszisok kialakulásához és működéséhez nélkülözhetetlen fehérje, az L1CAM, az NPTXR és az SCG2 szintje csökkent.
Dr. Urigüen hangsúlyozta, hogy „ezek az eredmények összekapcsolják az idegfejlődési elváltozásokat a skizofrénia specifikus molekuláris változásaival, és azt mutatják, hogy ez a sejtmodell megnyitja az utat új biomarkerek felfedezéséhez és a személyre szabottabb terápiák felé, nemcsak a skizofrénia, hanem más neuropszichiátriai és neurodegeneratív betegségek esetében is”.