Az immunrendszert blokkoló hormon egy új rákkezelés célpontja lehet
A tudósok felfedezték, hogy a rák egy rejtett hormont használ arra, hogy kikapcsolja a szervezet természetes védekezését, lehetővé téve a daganatok ellenőrizetlen növekedését. Ennek a titkos jelnek a feltárásával megtalálták a módját, hogy blokkolják azt, és helyreállítsák az immunrendszer ellenállóképességét. Az áttörés nem csak új, hatékony rákellenes kezeléseket sejtet, hanem azt is sugallja, hogy ugyanezt az útvonalat egy nap az autoimmun betegségek gyógyítására is fel lehet majd használni.
Az UT Southwestern Medical Center kutatói felfedezték, hogyan lép kölcsönhatásba egy hormon az immunsejtek felszínén lévő receptorral, hogy a rákos sejteket megvédje a szervezet természetes védekezésétől. A Nature Immunology című szaklapban közzétett eredmények új immunterápiás megközelítésekhez vezethetnek a rák kezelésében, valamint a gyulladásos rendellenességek és a neurológiai betegségek lehetséges új kezeléséhez is.
„A myeloid sejtek a tumorokhoz toborzott immunsejtek első csoportjába tartoznak, de ezek a tumorellenes sejtek nagyon gyorsan tumortámogató sejtekké alakulnak át. Kutatásaink alapján úgy tűnik, hogy ezeknek a myeloid sejteknek a receptorait stimulálja ez a hormon, míg végül elnyomják az immunrendszert” – mondta Cheng Cheng Alec Zhang, Ph.D., az élettan professzora és az UT Southwestern Harold C. Simmons Comprehensive Cancer Center tagja, aki Dr. Zhang az első szerzővel, Xing Yanggal, Ph.D., a Zhang Laboratórium posztdoktori kutatójával közösen vezette a kutaást.
A jelenlegi immunterápiák, mint például az immun-ellenőrzőpont-gátlók, csak a rákos betegek 20-30%-ánál hatásosak, mondta Dr. Zhang. Ez arra utal, hogy a rákos megbetegedések többféle módon is kikerülik az immunrendszer támadását. Néhány évvel ezelőtt a Zhang Laboratórium kutatói, akik a rákellenes immunsejteket, az úgynevezett myeloid sejteket tanulmányozták, azonosítottak egy LILRB4 nevű gátló receptort. Ennek a receptornak a stimulálása elvette a myeloid sejtek daganattámadási képességét.
Dr. Zhang, Dr. Yang és munkatársaik ezután az egész genomra kiterjedő szűrést végeztek az összes olyan fehérje vizsgálatára, amely kölcsönhatásba léphet a LILRB4-gyel. Az ígéretes találat egy SCG2 nevű hormon volt. Bár a kutatók feltételezték, hogy az SCG2 szerepet játszik az immunválaszban, funkciója és receptora ismeretlen volt. A laboratóriumi kísérletek megerősítették, hogy az SCG2 kötődik a LILRB4-hez, és elindít egy jelátviteli folyamatot, ami kikapcsolja a myeloid sejtek rákellenes képességeit, és gátolja a rákellenes T-sejtek tumorok ellen való toborzását.
A LILRB4 emberi formájának kifejezésére genetikailag módosított egerekben az SCG2-t termelő, befecskendezett rákos sejtek gyorsan daganatként növekedtek. Az egerek LILRB4-et blokkoló antitesttel való kezelése jelentősen lelassította a rák növekedését, csakúgy, mint az állatok szervezetének mesterséges megszabadítása az SCG2-től.
Ezek a kísérletek együttesen arra utalnak, hogy a LILRB4 és az SCG2 közötti kölcsönhatások lehetővé teszik, hogy a rák a myeloid sejtek, a T-sejtek és potenciálisan más immunsejttípusok által ellenőrizetlenül növekedjenek. Dr. Zhang szerint ennek a kölcsönhatásnak a megzavarása egy napon új immunterápiás lehetőséget kínálhat a rák kezelésére. Másrészt, mivel ez a kölcsönhatás semlegesíti a myeloid sejtek immunaktivitását, az extra SCG2 bejuttatása ígéretes kezelést jelenthet a myeloid sejtek által serkentett autoimmun vagy gyulladásos rendellenességek kezelésére is. Dr. Zhang és munkatársai mindkét elképzelést vizsgálni tervezik újabb kutatásaik során.