Alacsony dózisú aszpirin PI3K-val módosított lokalizált vastagbélrák esetén
Az aszpirin csökkenti a vastagbél adenoma és a vastagbélrák előfordulását a magas kockázatú személyek körében. Megfigyeléses vizsgálatok azt sugallják, hogy az aszpirin javíthatja a diagnózis utáni betegségmentes túlélést is, különösen a szomatikus PIK3CA mutációkat hordozó daganatos betegek körében. A randomizált vizsgálatok adatai egyelőre hiányoznak.
Módszerek
Kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatot végeztünk I., II. vagy III. stádiumú végbélrákban vagy II. vagy III. stádiumú vastagbélrákban szenvedő betegek bevonásával, PI3K útvonal génjeinek szomatikus változásaival. A betegeket 1:1 arányban osztották be, hogy 3 éven keresztül naponta egyszer 160 mg aszpirint vagy megfelelő placebót kapjanak. A 9. vagy 20. exonban előre meghatározott PIK3CA hotspot mutációkkal rendelkező betegek (A csoportú elváltozások), valamint a PIK3CA, PIK3R1 vagy PTEN egyéb mérsékelt vagy nagy hatású szomatikus variánsaikkal (B csoportú változások) rendelkező betegek jogosultak voltak a randomizálásra. Az elsődleges végpont a vastagbélrák kiújulása volt, amelyet az eseményig eltelt idő elemzésével értékeltek, az A csoportba tartozó elváltozásokban szenvedő betegeknél. A másodlagos végpontok közé tartozott a vastagbélrák kiújulása a B csoportba tartozó elváltozásokban szenvedő betegeknél, a betegségmentes túlélés és a biztonság.
Eredmények
A PI3K útvonal génjeinek változását 2980 betegből 1103-nál (37,0%) észlelték teljes genomikai adatokkal. Az A csoportba tartozó elváltozásokban szenvedő 515 beteg és a B csoportba tartozó elváltozásokkal rendelkező 588 beteg közül 314, illetve 312 kapott aszpirint vagy placebót. A kiújulás becsült 3 éves kumulatív incidenciája 7,7% volt aszpirinnel és 14,1% placebóval (relatív hazárd, 0,49; 95%-os konfidenciaintervallum [CI], 0,24-0,98; P = 0,04) az A csoportba tartozó elváltozásokban szenvedő betegeknél, illetve 7,7% és 16,8% (relatív hazárd, 0,42; 95% CI, 0,21-0,83), a B csoportba tartozó elváltozások között. A becsült 3 éves betegségmentes túlélés 88,5% volt aszpirinnel és 81,4% placebóval (relatív hazárd, 0,61; 95% CI, 0,34-1,08) az A csoportban elváltozásokkal rendelkező betegeknél, és 89,1% és 78,7% (relatív hazárd, 0,51; 95% CI, 0,29-0,88) a B csoportba tartozó elváltozásokkal rendelkező betegek körében. Súlyos nemkívánatos események az aszpirint kapók 16,8%-ánál és a placebót kapók 11,6%-ánál fordultak elő.
Következtetések
Az aszpirin a vastagbélrák kiújulásának szignifikánsan alacsonyabb előfordulási gyakoriságához vezetett, mint a placebo a 9. vagy 20. exonban[1] PIK3CA hotspot mutációkkal rendelkező betegeknél, és úgy tűnt, hogy hasonló előnyökkel jár azoknál, akiknél a PI3K útvonal génjei más szomatikus elváltozásokat mutatnak.
[1] Az exon a genom egy olyan régiója, amely egy mRNS-molekulán belül végződik. Egyes exonok kódolóak, azaz információt tartalmaznak egy fehérje előállításához, míg mások nem kódolóak. A genomban lévő gének exonokból és intronokból állnak.