Új iránymutatások a pajzsmirigyrák kezelésére
A pajzsmirigyrák a 12. leggyakoribb rákos megbetegedés az Egyesült Államokban, 2024-ben több mint 44 000 beteget érint. Magyarországon évente mintegy 800-1000 új pajzsmirigyrákos esetet diagnosztizálnak, ami az endokrin daganatok leggyakoribbja, és viszonylag jó eséllyel gyógyítható, esetenként akár 90%-os gyógyulási aránnyal is. A betegség viszonylag ritka, de a korai felismerés kulcsfontosságú, amit gyakran a nyakon megjelenő, új csomók vagy duzzanatok jelezhetnek.
A legtöbb betegnél differenciált pajzsmirigyrákot diagnosztizálnak, amelyben a rákos sejtek megtartják a normális pajzsmirigysejtek bizonyos jellemzőit. Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság először 1996-ban tett közzé irányelveket a differenciált pajzsmirigyrák kezelésére vonatkozóan, és az évek során felülvizsgálta azokat, hogy tükrözzék a területen elért eredményeket. A jelenlegi frissítések a beteg útjának minden aspektusát figyelembe veszik, beleértve a diagnózist, a megfigyelést és a kezelést.
A felülvizsgált irányelvek a rák kezdeti diagnózisával kezdődnek, és a stádiumra és a kockázatértékelésre vonatkozó ajánlásokkal folytatódnak; kezdeti kezelési döntések; a kezelési válaszok értékelése; nyomon követési megközelítések; Diagnosztikai tesztelés; és az azt követő terápiák a válaszra vonatkozó bizonyítékok erőssége, valamint a mellékhatások és eredmények mérlegelése alapján. Kiemelik a betegek által jelentett eredményeket, a pajzsmirigyrák túlélését és a további, magas színvonalú kutatások szükségességének azonosított területeit. „Ez a pajzsmirigyrák-iránymutatás folytatja az ATA vezető szerepét a magas színvonalú és bizonyítékokon alapuló irányelvek biztosításában, amelyek átgondolt útmutatást nyújtanak a pajzsmirigyrákos betegeket gondozó klinikusok számára” – mondta Christopher McCabe, PhD, ATA titkár és operatív igazgató.
Dr. Megan Haymart, a pajzsmirigyrák Nancy Wigginton endokrinológiai kutatóprofesszora és a Rogel Rákközpont munkatársa válaszol a pajzsmirigyrák kockázatának megértésével, az aktív megfigyeléssel és a jelenlegi kezelési lehetőségekkel kapcsolatos kérdésekre.
Ki van kitéve a pajzsmirigyrák kockázatának?
A pajzsmirigyrák nagyrészt fiatal felnőtteket és nőket érint. Ez a leggyakoribb rákfajta a 15 és 33 év közötti serdülők és felnőttek körében. A nők körében is ez az ötödik leggyakoribb daganatos megbetegedés. A diagnózis felállításának átlagos életkora 51 év. Az egyetlen módosítható kockázati tényező a sugárterhelés, általában egy olyan katasztrofális esemény, mint a csernobili. A differenciált pajzsmirigyrák esetében csak az esetek 5%-ában van családi előzmény, de még mindig nem értjük, hogy a legtöbb beteg miért kap pajzsmirigyrákot.
Milyen tünetei vannak a pajzsmirigyráknak?
A legtöbb pajzsmirigyrák tünetmentes. Ha olyan csomót érez a nyakán, amelyet korábban nem vett észre, és néhány héten belül nem múlik el, fontos, hogy figyelmeztesse orvosát. Ha a hangja megváltozik, és javulás nélkül rekedtté válik, ritka esetekben ez pajzsmirigyrákkal is összefügghet.
Hogyan diagnosztizálják és kezelik a pajzsmirigyrákot?
Amikor a páciensek pajzsmirigygumó vagy pajzsmirigyükben lévő csomó előzetes diagnózisával érkeznek, gyakran képalkotó vizsgálatot végzünk. A csomó típusától függően a következő lépés gyakran a biopszia, ahol szövetmintákat vizsgálunk, hogy megállapítsuk, rákról van-e szó. Ha rákot diagnosztizálnak, a legtöbb beteg a daganat eltávolítására szolgáló műtétet választja. Ha a teljes pajzsmirigyet eltávolítjuk, a betegek a műtét után pajzsmirigyhormon-pótló terápiát kapnak.
Néha, a kisméretű, alacsony kockázatú rákos megbetegedésekben szenvedő egyének esetében fontolóra vesszük az aktív felügyeletet, amelynek során figyelemmel kísérjük a daganatot, és csak akkor avatkozunk be, ha szükséges. Kisebb daganatok esetén egyéb lehetőség az etanol-injekció vagy a rádiófrekvenciás abláció a daganat zsugorítása érdekében. Mindkettő minimálisan invazív eljárás, és akkor alkalmazzuk őket, ha a műtét nem ajánlott.
Miért frissítették az iránymutatásokat?
Egy endokrinológusokból, onkológusokból, nukleáris orvosokból, sebészekből és a betegek képviselőiből álló csoport tagja voltam, amely az új irányelveket írta. Az volt a célunk, hogy a klinikusoknak szóló tanácsok szinkronba kerüljenek azzal, a legújabb kutatások eredményeivel. Az egyik legfontosabb változás az, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a de-eszkalációs ellátásra. Ez azt jelenti, hogy miután egy beteg egy ideig rákmentes, csökkenthetjük a szükséges megfigyelés mértékét. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a beteggel közös döntéshozatalra is. Gyakran előfordul, hogy a betegek másként gondolkodnak arról, hogy milyen kezelés válik be nekik, ezért hasznos, ha az orvossal megbeszélik ezt.
Az irányelvek hangsúlyozzák a túlélést és a rák túlélőit érintő hosszú távú szövődmények és mellékhatások átgondolását is, beleértve a pszichológiai és pénzügyi hatásokat is.
A részletes iránymutatások a Thyroid című szaklapban olvashatók.