ASPIRE vizsgálat eredményei prosztatarák kezeléséről
Az Alliance for Clinical Trials in Oncology elindította az ASPIRE vizsgálatot – egy nagyszabású, III. fázisú klinikai vizsgálatot, amely azt vizsgálja, hogy a kemoterápia hozzáadása a jelenlegi standard kezelésekhez meghosszabbíthatja-e az előrehaladott prosztatarákban szenvedő férfiak túlélését.
Az ASPIRE vizsgálatba (Alliance A032302) 1200 résztvevőt vesznek fel az Egyesült Államokban, akik metasztatikus kasztrátérzékeny prosztatarákban (mCSPC) szenvednek. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a docetaxel, egy jól bevált kemoterápiás gyógyszer és a hormonterápia, valamint az apalutamid – egy új generációs androgénreceptor-gátló, amely a tesztoszteron növekedését gátolja – hozzáadása javíthatja-e az újonnan diagnosztizált mCSPC-vel rendelkező férfiak teljes túlélését.
A prosztatarák továbbra is az egyik leggyakoribb rákos megbetegedés a férfiak körében, a becslések szerint világszerte 1,5 millió esetet diagnosztizálnak. Míg a hormonterápia régóta az áttétes betegség kezelésének sarokköve, a közelmúltban olyan újabb szereket vezettek be, mint az apalutamid, amelyek az androgénreceptort célozzák meg hatékonyabban. Továbbra is kérdéses azonban, hogy e szerek kemoterápiával való kombinálása tovább javíthatja-e az eredményeket.
„Az ASPIRE célja, hogy választ adjon a prosztatarák kezelésének egyik kritikus kérdésére. Szeretnénk megtudni, hogy a kezelés korai intenzifikálása – a kemoterápiás gyógyszer, a docetaxel hozzáadásával – segíthet-e a betegeknek abban, hogy tovább és jobban éljenek.” – Dr. Deepak Kilari, a vizsgálat vezetője és a Froedtert és a Wisconsini Orvosi Főiskola hematológiai és onkológiai részlegének docense
Az ASPIRE-kísérlet résztvevőit véletlenszerűen osztják be a két kezelési ág egyikébe: Standard kar: Hormonterápia plusz apalutamid. Intervenciós kar: Hormonterápia plusz apalutamid és docetaxel, 21 naponként intravénásan adagolva legfeljebb hat cikluson keresztül.
A vizsgálat elsődleges végpontja a teljes túlélés, de a kutatók értékelik a másodlagos kimeneteleket is, beleértve a progressziómentes túlélést és az életminőséget. Fontos, hogy a vizsgálat genomikai elemzést is tartalmaz annak felmérésére, hogy a TP53, PTEN vagy RB1 mutációval rendelkező betegek – ezek a gének agresszívabb betegséggel járnak – nagyobb hasznot húznak-e az intenzívebb kezelésből.
Az ASPIRE vizsgálat nem csak terjedelme, hanem hosszú távú nyomon követése miatt is figyelemre méltó. A betegeket akár 10 éven keresztül hathavonta fogják ellenőrizni, ami lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megbízható adatokat gyűjtsenek a túlélésről, a betegség előrehaladásáról és a kezeléssel kapcsolatos mellékhatásokról.
A genetikai profilalkotás bevonása az ASPIRE-kísérletbe a precíziós onkológia felé mutató erősödő tendenciát tükrözi, ahol a kezeléseket az egyes betegek rákos megbetegedéseinek molekuláris jellemzőihez igazítják. A kutatók remélik, hogy a docetaxelből leginkább profitáló alcsoportok azonosításával finomítani tudják a kezelési stratégiákat, és elkerülhetik a szükségtelen toxicitást azoknál a betegeknél, akiknél nem valószínű, hogy ez előnyös.
Az ASPIRE vizsgálatot az Alliance for Clinical Trials in Oncology (Szövetség az onkológiai klinikai kísérletekért) végzi, és a Nemzeti Rákintézet (NCI) támogatja a Nemzeti Klinikai Kísérleti Hálózaton keresztül.