A menopauzális hormonterápia csökkenti a felső gyomor-bélrendszeri rák kockázatát
A menopauzális hormonterápiát (MHT; azaz hormonpótló terápia) alkalmazó nőknél akár 30%-kal is csökkenhet a nyelőcső- és gyomorrák kialakulásának kockázata az ezt nem használókhoz képest – derül ki egy nagy népességalapú kutatásból, amely öt skandináv országban zajlott. Az összefüggés a kombinált ösztrogén-progesztin és szisztémás készítmények esetében tűnt a legerősebbnek.
„Ez az egyik legnagyobb és legátfogóbb kutatás, amely alátámasztja az MHT és a nyelőcső-gyomorrák kockázata közötti fordított összefüggés hipotézisét” – mondta Victoria Wocalewski, MD, a stockholmi Karolinska Intézet Molekuláris Orvostudományi és Sebészeti Tanszékéről, aki az eredményeket az Egyesült Európai Gasztroenterológiai (UEG) 2025-ös héten mutatta be.
Az MHT-használóknál minden vizsgált rákos megbetegedés kockázata csökkent, de a legerősebb összefüggést a nyelőcső adenokarcinómája (EAC) esetében figyelték meg, mondta Wocalewski. Ezenkívül „diszkrét dózisfüggő eredmények voltak az [EAC] és a gyomor adenokarcinóma (GAC) esetében, de a nyelőcső laphámsejtes karcinóma (ESCC) esetében nem.”
Nagymintás tanulmány
Korábbi kutatások azt sugallták, hogy a hormonális változások részben megmagyarázhatják a férfiak túlsúlyát a nyelőcső- és gyomorrákokban, de a nagy, jól ellenőrzött adatkészletekből származó bizonyítékok korlátozottak voltak. „A nők rákos megbetegedési aránya 60 éves kor után jelentősen megnő, ezért feltételezték, hogy ez a minta összefügg a menopauzával járó ösztrogénszint-csökkenéssel” – mondta Wocalewski, elmagyarázva a tanulmány indokait.
„Néhány korábbi MHT-használatot vizsgáló tanulmány lehetséges védőhatást jelzett, de ellentmondásos eredményekkel és típusspecifikus eltérésekkel” – jegyezte meg Wocalewski. „Kutatásunk célja az volt, hogy ezeket a korábbi eredményeket egy nagyobb vizsgálati minta felhasználásával vizsgáljuk.”
A populációalapú eset-kontroll tanulmány a NordGETS adatbázisból prospektívan gyűjtött adatokra támaszkodott, beleértve a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország 1994-2020 közötti nemzeti vény-, rák- és népességregisztereit. Összesen 19 518 nyelőcső-gyomorrákban szenvedő nőt hasonlítottak össze 195 094 kontrollal, amelyeket véletlenszerűen választottak ki az általános populációból, és életkor, naptári év és lakhely szerint (1:10 arányban). A nők 45 évesek vagy idősebbek voltak, EAC, ESCC vagy GAC diagnózissal. Összesen 5000 EAC, 4401 ESCC és 10 117 GAC eset volt, a medián életkor 74, 72 és 75 év volt; az EAC és az ESCC legtöbb esetét Dániában, a legtöbb GAC-esetet pedig Svédországban találták.
A kutatók a résztvevőket az MHT meghatározott napi dózisai (DDD) szerint három egyenlő méretű kategóriába sorolták: alacsony (< 158 DDD), közepes (158-848 DDD) és magas (> 848 DDD). Az MHT-t szisztémás vagy lokális, az ösztrogént pedig önállóan vagy progeszteronnal kombinálva határozták meg. Az esélyeket (OR) az EAC, az ESCC és a GAC három fő rákos kimenetelére számították ki, olyan ismert tényezőkkel korrigálva, mint az életkor, az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a reflux betegség, a Helicobacter pylori felszámolása, valamint a sztatinok vagy nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) egyidejű alkalmazása. Wocalewski azonban megjegyezte, hogy nem súlyoztak a társadalmi-gazdasági tényezőkkel.
Jelentős csökkenés a nyelőcső- és gyomorrákban
A nem használókkal összehasonlítva az MHT-expozícióval rendelkező nőknél jelentősen csökkent az EAC kockázata, a korrigált OR-ok (aOR) 0,74 (95% CI, 0,67-0,81) alacsony használatúak, 0,68 (95% CI, 0,61-0,75) közepes felhasználású csoportok és 0,68 (95% CI, 0,61-0,75) a magas felhasználású csoportok esetében. Különböző kiigazításokat hajtottak végre az elhízás, a reflux, a sztatinok és a nem szteroid gyulladáscsökkentők, valamint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a H pylori felszámolása érdekében.
Hasonló fordított összefüggéseket figyeltek meg az ESCC esetében 0,69 (95% CI, 0,62-0,77), 0,70 (95% CI, 0,62-0,77) és 0,71 (95% CI, 0,64-0,79) aOR-ral a dóziskategóriákban, valamint a GAC-nál, ahol a kockázat fokozatosan csökkent 0,90-ről (95% CI, 0,84-0,96) 0,80-ra (95% CI, 0,74-0,86) az MHT-dózisok növekedése során.
Hormonkészítmény szerint rétegezve a kombinált ösztrogén-progeszteron terápia és a szisztémás MHT jelentette a legerősebb kockázatcsökkentést. Például a szisztémás MHT-használat 0,67 (95% CI, 0,61-0,74) aOR-hoz kapcsolódott az EAC és 0,82 (95% CI, 0,76-0,88) GAC-nál, míg a helyi (hüvelyi) készítmények valamivel gyengébb összefüggéseket mutattak 0,72 (95% CI, 0,66-0,78) és 0,87 (95% CI, 0,83-0,92) esetén.
Az EAC-ben a kombinált ösztrogén-progeszteron terápia 0,68 (95% CI, 0,63-0,73) és 0,77 (95% CI, 0,69-0,87) OR-t eredményezett a kizárólag ösztrogént szedő nőknél. Hasonló eredményeket találtak az ESCC esetében is. A GAC esetében a kombináció 0,85 (95% CI, 0,80-0,89) és 0,88 (95% CI, 0,81-0,97) aOR-t eredményezett a csak ösztrogénterápiában.
„Eredményeink megerősítik azt az elképzelést, hogy az ösztrogén jelátvitel befolyásolhatja a daganat fejlődését a felső gyomor-bél traktusban” – mondta Wocalewski. „Ezeknek a mechanizmusoknak a megértése segíthet azonosítani a veszélyeztetett populációkat és tájékoztatni őket a megelőzési stratégiákról.
Kapcsolat a hormonok és a gyomor-bélrendszeri patológia között
A Medscape Medical News tanulmányát kommentálva Jan Bornschein, az Oxfordi Egyetem orvosa, aki nem vett részt a kutatásban, azt mondta, hogy az eredmények rendkívül relevánsak. „Régóta látjuk a kapcsolatot a hormonok és a gyomor-bélrendszeri patológia között… azonban rosszul vizsgálták, és az egész mechanizmust nem értik, ezért üdvözlendő, hogy ez a csoport előre lépett és ilyen strukturált módon vizsgálja ezt” – mondta.
Egy másik küldött arra figyelmeztetett, hogy az MHT más nem gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedések kockázatával jár. „Úgy gondolom, hogy ez rendkívül fontos, mert vannak adatok az [MHT] emlőrákkal és méhnyálkahártya-rákkal való összefüggéseiről. Jó látni, hogy segíthet és csökkentheti ezt a rákot, de nagyon óvatosnak kell lennünk a többivel.”