Mely betegeknek használ leginkább az új skizofrénia elleni gyógyszer?
Magyaroszágon mintegy 50 000 olyan szkizofrén beteg azonosítható, aki rendszeres és folyamatos antipszichotikum terápiában részesül és összesen 75 000 beteg jelenik meg a szakorvosok „látókörében”. Ez nagyságrendileg összhangban van a nemzetközi irodalmi adatok alapján becsült előfordulási gyakoriságokkal.[1]
Most – alig több mint egy évvel azt követően, hogy fél évszázad után először jóváhagytak egy új skizofrénia elleni gyógyszert – a Nature Mental Health folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogyan reagálnak rá a betegek, és iránymutatást ad a személyre szabottabb kezeléshez. A kutatást Michael Halassa, a Tufts Egyetem Orvostudományi Karának idegtudományi professzora vezette, és 49, skizofrénia, skizoaffektív zavar vagy pszichotikus tünetekkel járó bipoláris zavar miatt kórházba került beteg egészségügyi adatait elemezte.
A szokásos antipszichotikus gyógyszereik mellett minden beteg a Cobenfy nevű új gyógyszert – xanomelin és trospium-klorid kombinációját – is kapta, miután a standard kezelések nem tudták megfelelően kontrollálni a tüneteiket. „Az új gyógyszer a hagyományos antipszichotikus gyógyszerekkel ellentétben az idegrendszer más receptoraira hat, amelyek főként az agy dopamin D2 receptorokat blokkolják” – mondja Halassa. „A klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a gyógyszer jól hatott a placebóhoz képest. Az orvosok azonban még mindig vizsgálják, hogyan teljesít a valós ellátás keretében.”
Halassa két kis betegcsoport statisztikai elemzésével olyan mintákat azonosított, amelyek segíthetnek megjósolni, kik profitálhatnak a xanomelin-trospium kombinációs terápiából, és kik nem. A tanulmányban 24 beteg klinikai adatait vizsgálta, és több olyan klinikai jellemzőt azonosított, amelyek előre jelezték, hogy az egyén reagál, nem reagál, vagy vegyesen reagál-e az új gyógyszer adására. „A 25 betegből álló második csoport klinikai adatainak statisztikai elemzése függetlenül megerősítette ezeket az eredményeket, alátámasztva a biológiailag elkülönülő pszichózis alcsoportok elképzelését” – mondja Halassa.
A kiemelkedő negatív tünetekkel – például társadalmi visszahúzódással, alacsony motivációval vagy csökkent beszédkészséggel – rendelkező betegek mutatták a legerőteljesebb javulást az új kombinációs gyógyszer és a szokásos antipszichotikus gyógyszerek együttes alkalmazása során, beleértve a jobb hangulatot és a nagyobb társadalmi elkötelezettséget. Azok, akiknél előzőleg stimulánsokat használtak, szintén különösen jól reagáltak az új gyógyszerre.
Ezzel szemben azok a betegek, akik agresszivitást vagy bipoláris tüneteket (főleg mániás tüneteket) mutattak, alig tapasztaltak javulást az új gyógyszer kezelésükhöz való hozzáadásával. Az értelmi fogyatékossággal élő betegek is csak korlátozott javulást mutattak, bár Halassa megjegyzi, hogy a vizsgálatban kevés ilyen diagnózissal rendelkező beteg vett részt.
A gyógyszer más tünetekre gyakorolt hatása változó volt. Néhány hallucinációval küzdő beteg állapota javult, de nem olyan következetesen vagy drámaian, mint a negatívabb tünetekkel küzdőké. Halassa szerint az eredmények arra utalnak, hogy a skizofrénia nem annyira egyetlen betegség, mint inkább különböző okokból eredő és különböző kezelést igénylő állapotok gyűjteménye – hasonlóan a lázhoz vagy a fájdalomhoz. Reméli, hogy az eredmények a precíziós pszichiátria fejlesztésének első lépését jelentik, amelyben a kezelésre adott reakciók mintái segítenek irányítani a további kezelést, ahogyan az már más orvostudományi területeken, például a rák és az immunológia területén is történik.
Úgy véli, a pszichózisban szenvedő betegek hosszú és bizonytalan gyógyulási útjának lerövidítése érdekében a kutatóknak meg kell vizsgálniuk, hogy ezek az új betegcsoportok valóban előre jelezhetik-e, hogy ki reagál melyik kezelésre. Ez azt jelenti, hogy klinikai vizsgálatokat kell végezni, amelyek összehasonlítják a gyógyszereket olyan embereknél, akiknek specifikus kognitív vagy biológiai profiljuk van, majd nyomon kell követni a tünetek pontos alakulását, hogy mely tünetek javulnak, és milyen gyógyszer hatására, hogy személyre szabottabb kezeléseket tudjanak alkalmazni. „Ha minden tüneti reakciót és rezisztenciát értékes adatként kezelünk, akkor az betegeknek és családjaiknak éveket spórolhatunk a hatékony kezelés megtalálásában” – mondja Halassa.
[1] Interdiszcipináris Magyar Egészségügy XVIII. évfolyam 3. szám 2019 április