A hosszú távú rákbetegeknél jelentkező depresszióról
Melissa Taylor, M.D., a connecticuti New Havenben található Yale University School of Medicine munkatársa és kollégái a hosszú távú rák túlélőknél későn jelentkező depresszióval kapcsolatos társadalmi-demográfiai és klinikai jellemzőket vizsgálták. A kutatásról szóló tanulmány a JAMA Network Open folyóiratban jelent meg.
Az elemzés több, mint ötvenezer 66 éves vagy annál idősebb, legalább öt éve túlélő mell-, prosztata- vagy vastagbélrákos beteget érintett, akiknél korábban nem diagnosztizáltak depressziót, és akiket a 2022-es Surveillance, Epidemiology, and End Results és Medicare adatbázisokból azonosítottak. A kutatók megállapították, hogy a depresszió öt éven belüli kockázata a mellrák túlélőknél volt a legmagasabb (13,3%), szemben a prosztatarák (8,7%) vagy a vastagbélrák (11,8%) túlélőkkel.
Egyes kategóriákban az idősebb életkor nagyobb depressziós kockázattal járt, pl. 90 éves és idősebb prosztatarák túlélők 71–74 évesekkel szemben, más kategóriákban azonban nem volt ilyen összefüggés, pl. a 90 éves és idősebb vastagbélrák túlélők esetében a 71–74 évesekkel összehasonlítva
Medicare-Medicaid kettős jogosultságú (fogyatékkal élés és alacsony jövedelem együttesen) emlőrák túlélők esetében, és nem kettős jogosultságúak esetében a szorongás (pl. prosztatarák túlélők) és a komorbiditás terhe (pl. emlőrák túlélők) következetesen nagyobb depressziós kockázattal társult.
A prosztatarák túlélői körében az androgénhiányos terápiával vagy anélkül végzett sugárterápia szintén összefüggésbe hozható volt a későbbi depresszió kockázatának növekedésével.
„Ezek a kockázati tényezők felhasználhatók a túlélők ellátóinak proaktív tájékoztatására a rákmegfigyelésről a megelőző ellátásra való áttérés során, ami csökkentheti a túlélők következetlen utánkövető ellátásának kockázatát, amely jelenlegi formájában társadalmi-gazdasági, valamint faji és etnikai egyenlőtlenségeket okozhat a depresszió szűrésében és kezelésében” – írják a szerzők.