A kutatók megfejtették az anti-MOG antitest felépítését
Az anti-MOG antitestek olyan autoantitestek, amelyek tévesen támadják meg a Mielin Oligodendrocyta Glikoprotein (MOG) nevű fehérjét, amely a központi idegrendszer (agy, gerincvelő, látóidegek) idegburkolatán található, és gyulladást (demielinizáció) okoz, valamint károsítja az idegfunkciókat, ami olyan állapotokhoz vezet, mint a MOG antitest betegség (MOGAD), egy ritka autoimmun betegség, amely a központi idegrendszert érinti, és amelynek tünetei a látásvesztés (látóideg-gyulladás) vagy gyengeség (transzverzális myelitis).
A betegek vérében olyan antitestek találhatók, amelyek a mielin oligodendrociták glikoproteinjével (MOG) szemben termelődnek, amely egy fehérje a mielinrétegben, amely az agy neuronjait veszi körül. Úgy gondolják, hogy ezek az antitestek hozzájárulnak az agyban található védőréteg megsemmisüléséhez.
A Bonni Egyetemi Kórház (UKB), valamint a Bázeli és a Bonni Egyetem kutatói a Yale School of Medicine és a Német Neurodegeneratív Betegségek Központja (DZNE) együttműködésével most megfejtették az anti-MOG antitestek felépítését. A kutatók a téves immunválaszra vonatkozó eredményeiket, amelyeket most a Neurology Neuroimmunology & Neuroinflammation folyóiratban tettek közzé, a specifikus MOGAD-terápiák kidolgozásának alapjául tekintik.
A MOGAD egy olyan betegség, amelyben az immunrendszer tévesen olyan antitesteket termel, amelyek a MOG fehérjét támadják meg. Ez feltehetően károsítja az idegsejteket körülvevő védő mielinréteget, ami gyulladáshoz vezet a központi idegrendszerben. Eddig azonban nehéz volt tanulmányozni a betegséget okozó mechanizmusokat, mert az anti-MOG antitestek szerkezete ismeretlen volt. A terápia szempontjából fontos megkülönböztetni a MOGAD-autoimmun betegséget, amely több szakaszban jelentkezik és érintheti az agyat, a látóideget és a gerincvelőt, a sclerosis multiplex (SM) betegségtől.
A fehérvérsejtek tartalmazzák a MOG antitestek előállításához szükséges utasításokat
Az UKB, valamint a Bázeli és a Bonni Egyetem professzora, Anne-Katrin Pröbstel vezette nemzetközi kutatócsoportnak sikerült azonosítania a betegek vérében a MOG-reaktív B-sejteket, az immunrendszer antitestgyárakat. Ezek tartalmazták az anti-MOG antitestek előállításához szükséges genetikai utasításokat. „Ezen az alapon megállapíthattuk, hogy a MOG-reaktivitás különböző B-sejt altípusokban jelen van” – mondja Dr. Nora Wetzel, Dr. Laila Kulsvehagen pedig hozzáteszi: „Például vannak olyan B-sejtek, amelyek eleve specifikusak a MOG-ra, míg más B-sejtek csak érésük során fejlesztik ki ezt a reaktivitást.” A tanulmány két társszerzője Prof. Pröbstel kutatócsoportjához tartozik.
A genetikai kód lehetővé tette a kutatók számára, hogy a laboratóriumban előállítsák az antitesteket és teszteljék azok funkcióit. Ennek során kiderült, hogy az antitestek különböző mechanizmusokat alkalmaznak a MOG-termelő sejtek eliminálására.
„Érdekes módon nem minden MOG-ellenanyag volt egyformán hatékony ezeknek a különböző mechanizmusoknak a felhasználásában. Ez részben az ellenanyagok kötődési képességétől függött, de gyanítjuk, hogy a MOG-antigén és az ellenanyag közötti szerkezeti kölcsönhatás is releváns, különösen az immunválasz aktiválása szempontjából.” – Anne-Katrin Pröbstel, a Bonni Egyetemi Kórház (UKB) Neurológiai Központjának igazgatója
Ez a tanulmány megerősíti a betegek vérével és agyboncolásokkal kapcsolatos korábbi kutatásokat, alátámasztva azt a hipotézist, hogy az anti-MOG antitestek hozzájárulnak a betegség kialakulásához, amit szaknyelven patogenezisnek neveznek. Prof. Pröbstel hangsúlyozza: „A MOG-reaktív B-sejtek eredetének és az antitestek funkcióinak jobb megértése fontos a személyre szabott terápiák kidolgozásához.”