A bélbaktériumok segíthetnek a tizenévesek depressziójának diagnosztizálásában
A súlyos depressziós zavar (Major Depressive Disorder, MDD) egy legyengítő pszichiátriai állapot, amelyet tartósan rossz hangulat, motivációhiány, reménytelenség érzése, megváltozott alvási és/vagy étkezési szokások, valamint a mindennapi tevékenységek iránti érdeklődés csökkenése jellemez.
Mindezek a tünetek általában nagyon megnehezítik az érintett személyek számára a mindennapi feladatok elvégzését, a kapcsolattartást és más olyan tevékenységek végzését, amelyek normális esetben hozzájárulnának jólléthez.
Korábbi tanulmányok becslései szerint az MDD-vel diagnosztizált betegek körülbelül fele a rendellenesség első tüneteit serdülőkorban, a gyermekkortól a felnőttkorig tartó kritikus fejlődési szakaszban tapasztalja. A serdülőkor sok ember számára nagyon zavaros és kihívásokkal teli időszak lehet, mivel ez az agyat és a testet egyaránt érintő gyors és mégis mélyreható változásokkal jellemezhető időszak.
Bár a tizenéves korban jelentkező korai depressziós epizódok előfordulása ma már jól dokumentált, a betegség diagnosztizálása nem mindig egyszerű. Jelenleg a pszichiáterek, pszichológusok és általános orvosok elsősorban klinikai interjúk vagy önkitöltős kérdőívek alapján diagnosztizálják az MDD-t, nem pedig biológiai vagy orvosi vizsgálatok alapján.
A Chongqing Medical University Pszichiátriai Központja és más kínai intézetek kutatói új biomarkereket azonosítottak a serdülőkorban előforduló MDD-ben, kifejezetten a emésztőrendszerben található mikroorganizmusokat és baktériumokat vizsgálva.
A Translational Psychiatry folyóiratban megjelent cikk új betekintést nyújt a bélmikrobiótába, amely depresszióval diagnosztizált tinédzsereknél gyakoribb, mint mentális egészségügyi rendellenességekkel nem rendelkező serdülőknél. (A mikrobióta a szervezetünkben (főleg a bélben) élő mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, vírusok) közössége, amely fontos szerepet játszik az emésztésben, az immunrendszer működésében és a mentális egészségben is, míg a mikrobiom kifejezés magát a sejtek genetikai állományát (génjeit) jelöli.
„Magas előfordulási gyakorisága és jelentősége ellenére a serdülőkori MDD objektív diagnosztikai biomarkerei továbbra is korlátozottak, különösen a bélmikrobiótával kapcsolatosak” – írja Xueer Liu, Aoyi Geng és kollégáik. „Tanulmányunkban a MDD-ben szenvedő serdülők perifériás vér- és székletmintáiból származó potenciális társdiagnosztikai biomarkereket vizsgáltunk.”
Az elme és a bél közötti kapcsolat vizsgálata
A tanulmány elvégzéséhez a kutatók 46, 19 év alatti, első MDD-epizódját átélő serdülőt választottak ki, valamint 44, ugyanebben a korcsoportban lévő, mentális egészségügyi rendellenességgel nem diagnosztizált tinédzsert. Mindegyik résztvevőtől vért és székletmintát vettek, és azokat standard laboratóriumi eljárásokkal elemezték.
A vérmintákat centrifugálták, hogy elválasszák a plazmát (azaz a vér folyékony részét) a sejtektől, majd elemezték, hogy meghatározzák a mintákban jelen lévő bélbarrier fehérjéket[1] és azonosítsák a gyulladás markereit. A székletmintákat viszont genetikai és mikrobiomelemző eszközökkel elemezték, hogy azonosítsák a bélbaktériumok DNS-ét, valamint a különböző mikroorganizmusok mennyiségét és a mikrobiom összességének sokféleségét.
„A szoros kapcsolódási fehérjék (Claudin-5, Zonulin, FABP) és a gyulladásos biomarkerek (IL-6, IL-8, TNF-α és CRP) szintje jelentősen emelkedett az MDD-ben szenvedő serdülők plazmájában, ami bélbarrier diszfunkcióra és szisztémás gyulladásra utal. Az MDD-betegek mikrobiomja alacsonyabb Firmicutes-Bacteroidetes arányt mutatott. A nemzetség szintjén (genus level) az Intestinimonas és a Barnesiella jelentősen megnövekedett, míg a Dialister és a Collinsella jelentősen csökkent.”
A kutatók statisztikai módszerekkel elemezték az összegyűjtött adatokat, és azonosítani tudták az egészséges résztvevők és az MDD-vel diagnosztizáltak bélmikrobiomjában fellelhető közös mintákat. Először is megfigyelték, hogy a depressziós serdülőknél gyengült bélbarrier és fokozott gyulladás jelei mutatkozottak a vérben.
A bélbaktériumok összetétele is eltért a pszichiátriai rendellenességekkel nem küzdő serdülőkéitől. A csapat alacsonyabb baktériumegyensúlyt figyelt meg az MDD-ben szenvedő serdülők belében, valamint egy Collinsella nevű baktérium előfordulását, amely gyulladással és a bélbarrier változásaival állt összefüggésben.
A depresszió jövőbeli diagnosztizálásának és kezelésének alapjai
A kutatók azt is vizsgálták, hogy az általuk azonosított vér- és székletmarkerek segítségével diagnosztizálható-e az MDD. Megállapították, hogy a gyulladással kapcsolatos biomarkerek és a Collinsella baktériumok gyakoriságának kombinált vizsgálatával nagy pontossággal diagnosztizálható az MDD.
„A Collinsella baktériumok mennyiségének, a szoros kötésű fehérjéknek és a gyulladásos markereknek az integrálása jelentősen javította a diagnosztikai teljesítményt, elérve a 0,964-es görbe alatti területet (AUC)” – írják Liu, Geng és kollégáik.
„Ezenkívül a Collinsella negatív korrelációt mutatott a nemmel (with sex), a Claudin-5-tel és a TNF-α-val. A Claudin-5 szoros összefüggésben állt a rövid láncú zsírsavakkal (short-chain fatty acids, SCFA) kapcsolatos útvonalakkal, beleértve az alanin, az aszpartát, a glutamát metabolizmusát, a D-glutamin és a D-glutamát metabolizmusát, valamint az autofágia szabályozását. A Caco-2 sejtek propionáttal és butiráttal történő kezelése megerősítette az SCFA-k szabályozó hatását a szoros kapcsolódási pontok biomarkereire.”
Összességében a csapat kutatása arra utal, hogy a bélbaktériumok változásai befolyásolják az SCFA-k termelését, amelyek kis molekulák, amelyek akkor keletkeznek, amikor a bélbaktériumok lebontják a rostokat. Ezek a változások viszont hatással vannak a bélbarrier funkciójára, ami potenciálisan hozzájárulhat a gyulladáshoz és a depressziós tünetek megjelenéséhez.
A jövőben a Liu, Geng és kollégáik által azonosított gyulladásos és bélhez kapcsolódó biomarkerek hatékonyabb célpontként szolgálhatnak a serdülőkori MDD megbízható diagnosztizálásához. Ezenkívül munkájuk hozzájárulhat az új stratégiák azonosításához, amelyek célja a depressziós tünetek intenzitásának csökkentése a bélmikrobióma megváltoztatásával.
„Ezek az eredmények a bél dysbiosis, a barrier diszfunkció és a gyulladás közötti kölcsönhatásra utalnak a serdülőkori MDD esetében, és alátámasztják a mikrobiota-gazda biomarkerek ígéretes stratégiáját az MDD diagnosztikai pontosságának javításában” – írják a szerzők.(Forrás: medicalxpress.com)
[1] A bélbarrier (vagy bél-gát/fal) a bélrendszer falát alkotó sejtek és a közöttük lévő szoros kapcsolatok összessége, amely alapvető védelmi funkciót lát el: megakadályozza a káros anyagok, patogének és méreganyagok bejutását a véráramba, miközben lehetővé teszi a tápanyagok felszívódását; sértetlensége kulcsfontosságú az egészséges immunrendszerhez, és hiánya (áteresztő bél szindróma) számos problémát okozhat