A korai kognitív stimuláció javítja az Alzheimer-kóros agy működését
A Barcelonai Egyetem Idegtudományi Intézetének (UBneuro) kutatócsoportja felfedezte, hogy a korai és tartós kognitív stimuláció segíthet megőrizni az agy összeköttetéseit és a memóriát az Alzheimer-kórban, még a betegség előrehaladott stádiumában is. Az iScience folyóiratban megjelent, állatkísérletekről beszámoló tanulmány azt is feltárja, hogy a férfiak jobban reagálnak a kognitív beavatkozásra a betegség kialakulásának késleltetése érdekében, mint a nők.
A kognitív stimuláció mint védelmi stratégia
Az Alzheimer-kór, a demencia világszerte vezető oka, a kognitív funkciók progresszív és visszafordíthatatlan romlásával jellemezhető. Hatékony gyógyító kezelések hiányában a betegség kialakulását késleltető vagy progresszióját lassító stratégiák egyre inkább kulcsfontosságú eszköznek számítanak a klinikai és társadalmi hatások csökkentésében. Ebben az összefüggésben a kognitív tartalék – az agy azon képessége, hogy az alapbetegség ellenére is fenntartsa funkcióit – az egyik leginkább tanulmányozott védelmi tényezővé vált.
A kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az Alzheimer-kórra jellemző amiloid patológia megjelenése előtt megkezdett hosszú távú kognitív stimuláció javíthatja-e a kísérleti patkányok agyának ellenálló képességét. Ezért az állatok egész életük során ismételt kognitív tréningen vettek részt. Az agy működését longitudinális nyugalmi állapotú funkcionális mágneses rezonancia képalkotással, viselkedési memóriatesztekkel, valamint átfogó molekuláris és sejtelemzésekkel értékelték.
„A kognitív tréningen átesett állatok megőrizték memóriájukat (különösen a hímek) és a memóriában részt vevő kulcsfontosságú agyi régiók, különösen az entorhinális kéreg és a hippocampus közötti funkcionális kapcsolatokat, amelyek az Alzheimer-kórban különösen sérülékenyek” – mondja Guadalupe Soria professzor, az Orvostudományi és Egészségtudományi Kar és az UBneuro munkatársa, aki a kísérletet vezette. „Ezenkívül az agyi kapcsolatok megőrzése összefüggésbe hozható a jobb memóriateljesítménnyel idős korban. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy a kognitív aktivitás az élet kori szakaszában tartós védőhatással lehet az agyi funkciókra” – mutat rá a kutató.
A hímek és a nőstények eltérő eredményei
A tanulmány kiemeli, hogy a kognitív stimuláció előnyei nem voltak azonosak a hímek és a nőstények esetében. A nőstényeknél magasabb alapszintű fehérjeértékeket mutattak ki a szinaptikus funkcióval és plaszticitással kapcsolatban, ami nagyobb belső molekuláris ellenálló képességre utal. Ezzel szemben a hím patkányok egyértelműbben profitáltak a kognitív tréningből: agyi összeköttetéseik fenntartása, memóriájuk javulása és a szinaptikus plaszticitás markereinek helyreállítása volt megfigyelhető.
Az eredmények megerősítik az egyre több, preklinikai és klinikai kutatásokból származó bizonyítékot: az Alzheimer-kór férfiaknál és nőknél eltérő módon alakul. Ezért a megelőző és terápiás stratégiákat ehhez a neurodegeneratív patológiához kell igazítani.
Agyi hálózatok, plaszticitás és neuroinflammáció
A viselkedési eredményeken túl a tanulmány többszintű mechanisztikus információkat nyújt arról, hogy a kognitív stimuláció hogyan fejt ki védő hatást. A kísérleti állatok a szinaptikus plaszticitás markereinek helyreállását, a gátló idegsejtek áramköreinek modulációját és az amiloid plakkok körüli mikroglia-reakció átmeneti normalizálódását mutatták. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy érettebb korban kevésbé reaktív a neuroinflammatorikus profil, ami késleltetheti a patológiás események láncolatát.
Agyi képalkotás, viselkedési tanulmányok és molekuláris biológia segítségével „ez a munka közvetlen kapcsolatot állapít meg az agyii hálózat megőrzött szerveződése és a sejtek rugalmassági mechanizmusai között, és így megerősíti a kognitív stimuláció értékét, mint nem-gyógyszeres stratégiát az agy egészségének elősegítésére” – következtet Guadalupe Soria.